Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
S. Szabó Péter: Prohászka Ottokár szociális tanítása ívelő hatásban nyilvánvalóan Prohászka nem mindennapi egyéniségének személyes kvalitásai is közrejátszanak. A KOR A Prohászka szociális tanítása folyamatos aktualitásának okát, magyarázatát keresőnek először is a korra kell egy pillantást vetnie. Az ezzel kapcsolatos vizsgálódás érdekes elemmel bővül épp napjainkban, a 21. század kezdetén. Vannak olyan összefüggések, amelyek talán most tárulnak fel igazán, teljes mélységükben, s a Prohászka által is képviselt és hazánkban általa is meghonosított keresztényszocializmusnak az alapvető karaktere képéhez hozzájárulnak. Visszapillantva a korra, szembeötlő az az egyedülálló eszmetörténeti csomópont, amelyben a keresztényszocializmus alapeszméje megszületett. Az „aurea mediocritas", az „arany középút", a „mezotesz" eszmetörténeti és politikatörténeti összefüggésben talán soha nem jelent meg ilyen egyedülálló magátólértetődőséggel, és ilyen hangsúlyosan jelentős nagyságrendű társadalomelméleti tartalommal. Hatalmas horderejű eszmeáramlatok uralták azt a kort, amelyben a keresztényszocializmus megszületett. Egyrészt a mindmáig erőteljes, és hatékony liberalizmus, amely akkor még „tiszta" formájában, korrekciós célzatú megfontolásoktól érintetlenül élt és nyomában, útmutatását követve megszületett a kapitalista társadalmi rend. És megjelent ellenében a szociáldemokrácia, mely a nyers vadkapitalizmus által tönkretett és nyomorgó munkások és parasztok érdekeiért szállt síkra, a gyökeres társadalmi átalakulás, a társadalmi forradalom, a termelőeszközök kollektív tulajdonba vétele, a magántulajdon eltörlése programját tűzte zászlajára, és eszméit követve megszületett a szocialista társadalmi rend. Világot formáló eszmeáramlatok hatottak tehát, törekvéseikben tiszták, plasztikusan világosak és egyértelműek, de - talán épp ezért - magukon hordták egyfajta egyoldalúság jegyeit is. Az individuum jogainak mindenekfelettiségét, a piac, a szabad verseny mindenhatóságát hirdető liberalizmusról és az elvei nyomán felépülő, éles társadalmi ellentéteket gerjesztő kapitalista társadalomról kiderült, hogy úgy, ahogy van nem tartható, változtatásra, reformálásra szorul. A szocializmus eszmevilága, és a jegyében felépülő társadalmi formáció életképtelensége is nyilvánvalóvá vált - teljes egyértelműséggel csak később, a 20. század végén - de az önpusztítást magában hordó jegyei már születésének kor társai előtt is feltárultak. HIT ÉS ÉSZ 50
