Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

HIT ÉS ÉSZ

S. Szabó Péter: Prohászka Ottokár szociális tanítása ívelő hatásban nyilvánvalóan Prohászka nem mindennapi egyéniségének személyes kvalitásai is közrejátszanak. A KOR A Prohászka szociális tanítása folyamatos aktualitásának okát, magyará­zatát keresőnek először is a korra kell egy pillantást vetnie. Az ezzel kap­csolatos vizsgálódás érdekes elemmel bővül épp napjainkban, a 21. szá­zad kezdetén. Vannak olyan összefüggések, amelyek talán most tárulnak fel igazán, teljes mélységükben, s a Prohászka által is képviselt és hazánk­ban általa is meghonosított keresztényszocializmusnak az alapvető karak­tere képéhez hozzájárulnak. Visszapillantva a korra, szembeötlő az az egyedülálló eszmetörténeti csomópont, amelyben a keresztényszocializmus alapeszméje megszüle­tett. Az „aurea mediocritas", az „arany középút", a „mezotesz" eszmetör­téneti és politikatörténeti összefüggésben talán soha nem jelent meg ilyen egyedülálló magátólértetődőséggel, és ilyen hangsúlyosan jelentős nagy­ságrendű társadalomelméleti tartalommal. Hatalmas horderejű eszmeáramlatok uralták azt a kort, amelyben a ke­resztényszocializmus megszületett. Egyrészt a mindmáig erőteljes, és ha­tékony liberalizmus, amely akkor még „tiszta" formájában, korrekciós cél­zatú megfontolásoktól érintetlenül élt és nyomában, útmutatását követve megszületett a kapitalista társadalmi rend. És megjelent ellenében a szoci­áldemokrácia, mely a nyers vadkapitalizmus által tönkretett és nyomorgó munkások és parasztok érdekeiért szállt síkra, a gyökeres társadalmi át­alakulás, a társadalmi forradalom, a termelőeszközök kollektív tulajdonba vétele, a magántulajdon eltörlése programját tűzte zászlajára, és eszméit követve megszületett a szocialista társadalmi rend. Világot formáló eszmeáramlatok hatottak tehát, törekvéseikben tiszták, plasztikusan világosak és egyértelműek, de - talán épp ezért - magukon hordták egyfajta egyoldalúság jegyeit is. Az individuum jogainak minde­­nekfelettiségét, a piac, a szabad verseny mindenhatóságát hirdető libera­lizmusról és az elvei nyomán felépülő, éles társadalmi ellentéteket gerjesz­tő kapitalista társadalomról kiderült, hogy úgy, ahogy van nem tartható, változtatásra, reformálásra szorul. A szocializmus eszmevilága, és a jegyé­ben felépülő társadalmi formáció életképtelensége is nyilvánvalóvá vált - teljes egyértelműséggel csak később, a 20. század végén - de az önpusztí­tást magában hordó jegyei már születésének kor társai előtt is feltárultak. HIT ÉS ÉSZ 50

Next

/
Thumbnails
Contents