Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
S. Szabó Péter: Prohászka Ottokár szociális tanítása Az Egyház társadalmi tanítása és Prohászka És ebben a helyzetben, a két világot formáló, majd két világrendszert eredményező eszmerendszer összeütközésében született meg egy mindegyiktől eltérő eszmei áramlat, a keresztényszocializmus, amely hangsúlyozottan a kettő közötti középutat kereste, jellemezte, írta le, fejtette ki, tárta a világ közvéleménye elé. Látta mindkettő erényeit és egyoldalúságait, kiemelte mindkettőből a jót; az egyikből az eredményes gazdaságot biztosító elveket, elsősorban a magántulajdon sérthetetlenségét; a másikból a társadalmi igazságosságra való elszánt törekvést. Ezeket saját legfontosabb eszmei alapjából, Krisztus evangéliumából is kikövetkeztette - más elvekkel együtt -, elvetette szélsőségeiket: az egyiknél a gátlástalan önző individualizmust, a másiknál az emberi személy fontosságát alábecsülő, az egyéni munka gyümölcseit meg nem becsülő kollektivizmust; és kidolgozott egy kompromisszumokra épített, az erkölcsre, a humánumra, a szeretetre alapozott társadalomelméleti természetű ajánlást, mely alapvető jó szándéka, humánus, emberbarát jellege mellett még a kereszténység áldást hozó jegyeit is magán viselte. Nem csoda, hogy sokan „harmadik útnak" tartották e tanítást, a kapitalizmus és a szocializmus között. Holott nyilvánvaló, hogy az egyház társadalmi tanítása nem szolgál modellként, társadalmi rendként funkcionáló kész receptekkel, hisz nem ez a feladata. Mégis sokan ekként értelmezték, például Mihelics Vid. így ír 1933-ban: „így merült fel azután a világnak ma szinte legnagyobb problémája: vajon a liberalizmus és a marxizmus között ne lehessen közbenső út is, amelyen haladhatnánk? Amíg a liberalizmus csak az elszigetelt egyént, a marxizmus pedig csak az embert, mint a társadalmi szervezetnek egyenlő jogú és kijelölt helyű sejtjét veszi figyelembe ne lehessen egy olyan megoldás, amely biztosítja az ember létigényének kielégítését, de ezzel együtt az egyéniség kifejlesztését is? Nos nekünk katolikusoknak hitünk és meggyőződésünk, hogy ezt a harmadik megoldást, amely az individualizmus és a szocializmus előnyeit azok hátrányai nélkül egyesíti magában: a közel kétezer éves keresztény szociális tanítás nyújtja. Krisztus egyháza, mint a történetnek már annyi fordulópontján, ismét előlép, hogy megmentse az emberiséget a lelki és kulturális összeomlástól. "4 Meg lehetett fogalmaznia keresztényszocializmus itt említett jegyeit természetesen már az 1890-es években is, majd az azt követő évtizedekben. Mégis úgy érzem, hogy talán éppen most, a 21. század elején van meg az a történelmi távlat, amely módot ad az egyoldalú vélekedéseket mellőzni 4 Mihelics Vid: Világproblémák és a katolicizmus. Budapest, 1933. 8. HIT ÉS ÉSZ
