Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Nemesszeghy Ervin: Prohászka és a természettudományok jeszkedik a hit, vagy a lélek országa. Mert mi a vége ennek az eljárásnak? Az, hogy azt ily megfontolatlan hősök egyre a visszavonulás dicstelen útjain járnak, s ez utakon magukkal cipelik az Isten, a lélek, a hit győzhetetlen zászlóit. Futásukat a közvélemény átviszi arra az ügyre, melynek fogadatlan prókátorai, s a facit az, hogy a vereség színében tűnik föl az, ami magasztos trónon minden fizikától érintetlenül országok s ugyanakkor mindenben él s mindent mozgat. Nagyon ajánlom, ne mondjuk soha, hogy a természettudomány eddig vagy addig haladhat, s azontúl nem mehet egy tapodtat sem; ez oktalan tudományellenes állítás."7 Azért tartom ezt a szöveget fontosnak, mert itt Prohászka már implicite megfogalmazza a „hézagpótló Isten" képét és elveti. A „hit és lélek országa" melyen az Isten uralkodik állandóan „kisebbedik" mert a tudomány határkövét állandóan kiterjeszti és a „hit és lélek országa" ahol Isten uralkodik, állandóan kisebbedik. Valójában ez az „Isten" itt úgy jelenik meg, mint aki betölti a hézagokat természettudományos tudásunkban. Ahogy a tudomány előrehalad, úgy szorul ki Isten világunkból. Ennek a téves felfogásnak a felismerése csak jó fél évszázaddal később lett általánosan elfogadott. Jól mondja Prohászka, hogy „a vereség színében tűnik föl az, ami magasztos trónon minden fizikától érintetlenül országok s ugyanakkor mindenben él s mindent mozgat."8 A második dolgozat 1899-ben íródott Mire kell ma a theológiában súlyt fektetni? címen. Ez az írás olyan nyitottságot fejez ki a természettudományok és eredményei irányában, mely csak a II. Vatikáni Zsinat után lett általánosan elfogadott. De hadd beszéljenek inkább a dolgozatból kiválogatott szószerinti idézetek: „A tudomány is az Isten gondolatainak kinyilatkoztatása, természetes föltárása; a tudomány élvezete az Isten nagy műveihez van kötve; ő is kontemplálja az Istent, nem színről-színre, sem tükörben, de legalább kezeinek remek műveiben; a végtelent ő is sejti, az örök-szépet csodálja és szereti. [...] Semmiféle tudományt, de kivált a természettudomány semminemű ágát nem szabad kicsinyelnünk; hiszen a természet is az Úr revelációja. Belőle való; lényének képe. [...] Valóban őrületes és végzetes félreértés lenne az, ha a theológia frontot csinálna a természettudomány ellen, vagy ha csak elzárkózni is készülne termékenyítő befolyásai elöl. Isten ments! Ellenkezőleg a theológiának is a természettudományhoz kell iskolába járnia, hogy nagy fönséges fogalmainak szemléltető képeket kölcsöÖM. 15,157 ÖM. 15,157 36 HIT ÉS ÉSZ
