Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Szabó Ferenc: A teológus Prohászka tudását a gyakorlati lelkipásztorkodásban, cikkeiben, lelkigyakorlataiban és konferenciabeszédeiben „aprópénzre váltotta". Kivételt képez akadémiai székfoglalójának kidolgozása, amikor is a modernizmus által felvetett teológiai kérdésekkel is vívódott, amint ezt fogalmazványa és naplójegyzetei bizonyítják (főleg krisztológiai kérdésekkel), de a kinyomtatott - és 1911-ben indexre tett - értekezésben (Az intelektualizmus túlhajtásai) csak ismeretelméleti kérdésekkel és az istenismerettel foglalkozott.24 A Hit és ész című kötet végén Schütz Antal közli Prohászka egyik utolsó, kéziratban maradt tanulmányát, amely aztán belekerült a posztumusz Élet kenyere kötetbe: Az Oltáriszentség mint áldozat. Itt már a teológia a misztikába torkollik, miként Prohászka püspök utolsó naplójegyzetei is az Euchariszhia iránti áhítatban átélt tapasztalatait rögzítik. Kora ifjúságától kezdve az eucharisztikus Jézus állt lelkisége középpontjában; élete vége felé pedig már szinte kizárólag az amor sanctus, a szent szeretet átélése köti le minden energiáját. 24 Lásd: SZABÓ 1996:107-123; és Szabó Ferenc: Eszméletcsere - (Dienes Valéria - Bergson - Prohászka - Teilhard). In: Prohászka ébresztése II. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1998. 307-317 32 HIT ÉS ÉSZ
