Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
HIT ÉS ÉSZ
Szabó Ferenc: A teológus Prohászka dődött s a tökéletesbe kivirágzott. "17 18 A régi egyház feloldozási formáiról írva: „a skolasztikusok »a priori« okoskodásokkal s nem pozitív történeti kutatásokkal kívánták ezt a dolgot tisztába hozni. [...] A régi skolasztikusok a theológia szisztematizálásával lévén elfoglalva, bizony nem sokat kutattak régiségekben; arra egyszerűen rá nem értek. [...] A szubtilis fejek nem is igen szeretik azt az élet és a történet kellő utain feltalálni, amit ők nagy könnyen, okoskodva előteremtenek. Pedig a szentségekben nem kell sokat okoskodni; ezek pozitív rendelésen alapulnak s anyaguk, alakjuk, kiszolgáltatásuk Istentől függ. ",8 Itt világosan láthatjuk a Római Iskola befolyását, amiről korábban szóltam. Prohászka ezután bírálja a skolasztikusok véleményét a feloldozó pap bírói hivataláról, hangsúlyozva, hogy a feloldozó pap nemcsak bíró, hanem lelkiorvos is. A szerző többek között a gyónás átélését sürgeti: „Minden szónál hathatósabb a közvetlen tapasztalat; átélni azt, amit tudunk, ez a tudás legteljesebb alakja. Éld át a gyónást, s megszűnnek nehézségeid..."19 20 A bánat teológiája című csodaszép fejezetben a bűnbocsátó szeretetről - tökéletes bánatról - olvashatunk ragyogó, költői lapokat: „A szeretet az emberi lélek heve, értéke, virága; ha tehát az Isten a lelket maga számára teremtette s rajta tetszést találhat: szeretetében fogja leginkább magáénak ismerni. A szeretet az isteni szikrának kigyulladása, - a holt energiának fölébredése. Szeretetben lesz bátor a gyenge; szeretetben válik hőssé a lélek. [...] A szeretet által borul ránk a Szentlélek árnyékolása. [...] „Az Isten szeretet kiöntetett szíveinkben a Szentlélek által, ki nekünk adatott" (Róm 5,5). Az apostol közvetlenül az idézett szavak előtt az örök reményről beszél, mely nem csal, mivel Isten szeretete kezeskedik róla. [...] Ez a szeretet eszközöl tehát bűnbánatot; mert azon szeretetnél fogva, mellyel az Istent szeretjük, vannak örök reményeink, melyek meg nem szégyenítenek. Tanú rá a „bűnös asszony" Szent Lukácsnál (7, 37), aki békével mehetett, „megbocsáttattak sok bűnei, mert igen szeretett". Az asszony bánkódó szeretete nem tévedett; szíve ösztönével eltalálta az utat jézus szívéhez.,rm „Midőn a szeretet szárnyaira kel a lélek, minden törvényt és parancsot teljesített; ha szeretsz és meg nem keresztelkedhetel, amire az istenszeretet sürget téged, s ily állapotban meghalsz, üdvözölsz; - ha vétekben vagy s nem gyónhatol, de szeretsz és meghalsz, üdvözölsz. A szeretet pótol minden szentséget; az Isten-szerető szív a legnagyobb a legüdvösebb valóság! Ezt tanítja az írás bánatos szeretet erejéről. E tan amint a szívekhez szól: úgy a szívektől tökéletesen megértetik; mert mindenki tudja, mit tesz szeretni, s mit tesz szeretetből bánni. De a természet sze-17 ÖM. 2,103. 18 ÖM. 2,192-193. 19 ÖM. 2,175. 20 ÖM. 2,87-89. HIT ÉS ÉSZ 30
