Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920 és 1922 között Prohászka augusztus 8-án nyugtázta: „Tegnap hallottuk, hogy befellegzett a zsidó proletárdiktatúrának s elpárologtak a nagyok... "r’ Már az első ellenforradalmi kormányalakítási kísérletekbe is próbálták bevonni, és mivel benne keresték a Friedrich-kormány erkölcsi támaszát, még ezen a napon megkapta azt az üzenetet, hogy Budapestre kell utaznia, József főherceg kérésére. Ekkor Prohászka az érte küldött autón, mely Szegedről érkezett, gróf Teleki Pál és Dömötör Mihály néppárti képviselő társaságában a fővárosba hajtott. Itt Prohászka találkozott a miniszterelnökségen József főherceggel, aki az egyház támogatását kérte és megemlítette Prohászkának, hogy kultuszminiszternek akarták felkérni. Erre Prohászka azt válaszolta, hogy a felkérést úgysem vállalta volna el.6 Másnap, augusztus 9-én Csernoch János hercegprímás is Budapestre érkezett, aki tárgyalt a főherceggel és Friedrich István miniszterelnökkel is. Prohászkával 10-én, vasárnap találkozott, aki felvetette neki birtokreform programja értelmében, hogy az egyház a megváltozott körülményekre tekintettel mondjon le javairól. Csernoch ezt elvetette. Prohászka valószínűleg ezt a választ is várta, mert naplójában is lejegyzi, hogy nem is remélte, hogy a hercegprímás hajlik a szavára.7 Prohászka azonban nemcsak a szavak embere volt. Hogy jó példát mutasson, a püspökség tési birtokán megkezdte a földosztást, és véghezvitte annak parcellázását. Annak ellenére, hogy Prohászka még nem kívánt részt venni a napi politikában, szócsöve és megfogalmazója lett a keresztény magyar ébredésnek, más megfogalmazás szerint a főideológusa lett a kialakuló „keresztény kurzusnak". Hatalmas energiával írta cikkeit a különféle lapokba, mint a Nemzeti Újság, Új Nemzedék, Fejérmegyei Napló, Elet, Cél, Zászlónk, hogy csak a legfontosabbakat említsük.8 Prohászka augusztus 17-én adta ki A kommunizmus bukása után című egyházmegyei körlevelét, amelyben megemlékezett a pusztító és kártékony forradalmakról, azon belül is elsősorban a bolsevik diktatúráról - az ő szavaival élve a „patkányforradalomról". Az elkövetkezendő teendőket négy pontban fogalmazta meg: „Először is biztosítsuk munkás-testvéreinket, Naplójegyzetek 3,84. Naplójegyzetek 3, 84. Gergely Jenő, Prohászka Ottokár, A napbaöltözött ember című könyvében (1994) úgy állítja be az esetet, mintha József főherceg ott helyben kérte volna fel Prohászkát a kultuszminiszteri posztra, és erre válaszolt volna Prohászka nemlegesen. A Naplóból azonban pontosan kiderül, hogy felkérés nem történt. József főherceg csak egy elvetett javaslatot említett meg, amire Prohászka úgy válaszolt, hogy ha fel is kérték volna rá, akkor sem fogadta volna azt el. Naplójegyzetek 3, 84. ÖM. 25,108. UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK 115
