Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)
UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK
Markó Csaba: Prohászka politikai és közéleti szerepvállalása 1920 és 1922 között hogy mikor a bolsevizmus s annak tatárjárása ellen küzdünk, az nem annyit jelent, hogy a munkásosztálynak bármilyen, még a legkisebb elnyomására is gondolnánk. [...] Itt a kezünk baráti s testvéri kézszorításra."9 Másodsorban Prohászka óva int a túlkapásoktól, a féktelen dühtől: „Ennek a bolsevizmust legyőző magyar nemzeti iránynak mindenképpen tartózkodnia kell erőszaktól, durvaságtól, s elnyomástól. Mi zsiványokat és haramiákat nem utánozhatunk, azok példáját nem követhetjük. [...] Nekünk zsidó Lenin-fiúk helyett nem kellenek katolikus Leninfiúk."10 Harmadjára a keresztény nemzeti alapokon való érdekképviselet megszervezését tartja fontosnak. Úgy véli, hogy az értelmiségnek a felelőssége a népnek az önérvényesítésre való nevelése. Az új politikai szervezkedésekben elismeri a középosztály vezető szerepét, de ugyanakkor hangsúlyozza annak felelősségét is. Végül ezt írja: „Ezzel kapcsolatban negyedik kötelességünk iskoláink védelme s a keresztény valláserkölcsi alap biztosítása nevelésben, oktatásban.'m Az 1919. augusztus 22-i püspökkari konferencia fő témája is a tanácskormány által elkövetett pusztításokra való megemlékezés volt. A konferencia leszögezte, hogy keresztény erkölcsi alapon remélik az állami rend megszilárdulását és a nemzeti gondolat megerősödését. Ehhez kapcsolódóan szükségesnek tartják a keresztények politikai összetartását, és ajánlatosnak tartják a keresztényszocialista pártot.12 A konferencia döntött egy közös pásztorlevél kiadásáról is. Mivel Csernoch hercegprímásnak tetszett a vele politikai kérdésekben egyet értő Prohászka fentebb említett körlevele, így őt kérte fel a püspöki konferencia közös pásztorlevelének megfogalmazására. Prohászka álláspontja ennek következtében a magyar katolikus egyház hivatalos álláspontjává vált, ami meghatározta az induló keresztény politika programját, az egyház és közélet viszonyának meghatározását. Prohászka bővebben és precízebben megismételte a fehérvári körlevélben írtakat. Elmarasztaló véleményt mondott a forradalmakról, felsorolta, hogy azok miben sértették az egyház és a vallás érdekeit. Megfogalmazta a gyakorlati kereszténység szükségességét a társadalmi viszonyok rendezésében, és elismerte a munkásság történelmileg fontos szerepét a nemzeti életben. Felhívta a figyelmet a társadalmi-nemzeti megbékélés szükségességére és a megtorlások helytelenségére.13 A püspöki kar közös pásztorlevelei szerves részét képezték a püspök-9 ÖM. 9,261. ” ÖM. 9,262. u ÖM. 9,263. 12 GERGELY 1984: 74. 13 Gergely Jenő: Prohászka Ottokár. A napbaöltözött ember. Budapest, 1994.182-186. _____________________________________________________________UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK 116
