Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka Ottokár – püspök az emberért (Székesfehérvár, 2006)

UTAK ÉS ÁLLOMÁSOK

Tengely Adrienn: Prohászka és az Őszirózsás Forradalom

egy még hiányzó keresztény polgári párt alakítása a Keresztény Szociális és a Földműves Párt mellé, amely komoly tényezővé válván ezeket magába olvasztaná, mivel ezeket nem tartotta alkalmasnak a választási harc vezetésére. Bangha Prohászkát akarta megnyerni a szervezkedés élére, mivel szerinte ő az egyetlen, aki tömörítheti az egész keresztény középosztályt, akit „katona és civil, protestáns és katolikus, régi és vadonatúj emberek, vallásosak és nemzsidó szabadgondolkodók'' - vagyis mindenki elfogadna.19 Azonban ez a terv sem valósult meg.

Prohászka azonban egy másik, egészen sajátos, csak rá jellemző módon is készült a választásokra: a forradalom után frissen választójogot nyert - a polgári demokratikus rendszer első néptörvényében a 24 éven felüli írniolvasni tudó lányok és asszonyok megkapták a szavazati jogot -, általában vallásos érzületű nőket próbálta megnyerni a keresztény eszmeiségű pártok, elsősorban természetesen a Keresztény Szociális Néppárt számára. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy éppen a püspök védnöksége alatt álló, vele rendkívül szoros kapcsolatot fenntartó Szociális Missziótársulat20 indított óriási agitációt a keresztény nők politikai megszervezése érdekében. A Missziótársulat egyrészt a szervezői ambícióval bíró keresztény nőkre akarta bízni a női tömegek megnyerését, másrészt pedig be akarta vonni ebbe a katolikus papságot is. Ennek érdekében egy levelet intézett minden főpásztorhoz, amelyben felkérte őket a mozgalom támogatására, ugyanis úgy vélték, hogy a katolikus nőket a helyi plébánosok tudnák a legeredményesebben tömöríteni. De a Missziótársulat nővérei is fáradhatatlanul munkálkodtak a cél érdekében, járták az országot, gyűléseket szerveztek és beszédeket tartottak a nőknek.21 Kétségtelen, hogy a Társulat Prohászka püspök jóváhagyásával, sőt, talán éppen az ő ösztönzésére tette ezt.

Az immár választójogot nyert vallásos nők megszervezésének ötlete más szervezetnél is felmerült, amely mögött ugyancsak Prohászka püspököt sejthetjük. Bizonyára nem véletlen, hogy éppen a székesfehérvári Keresztény Nők Szövetsége küldött szét novemberben egy köriratot a plébánosoknak, amelyben kifejtették, hogy „az új demokratikus Magyarország19 SzfvPL Prohászka-gyűjtemény Levelezés, Bangha Béla 1918. december 8-i levele (részben közli: Gergely Jenő: Prohászka Ottokár közéleti működése. In: Prohászka ébresztése. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1996.186-187)

20 Bella Lászlóné: Prohászka és a Szociális Missziótársulat. In: Prohászka ébresztése. Szerk. Szabó Ferenc. Budapest, 1996. 46., 53.

21 Szociális Útmutató, 1918. november, december; Alkotmány, 1918. december 19. 5., december 31.4.; Szombathelyi Újság, 1919. január 18. 3., január 19. 3., január 21.1.; Dunántúli Hírlap, 1919. február 20. 3., március 20. 2.; Fejérmegyei Napló, 1918. december 20. 1.; PPL 5100/1918; GKPL 6007/1918; SzPL AC 5905/1918; KFL I.l.a. Diversa 6044/1918.