A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hódmezővásárhelyi fiókjának korai évei (1921-1923)
Abból a városból, mely hideg és tartózkodó minden új eszmével szemben, de ha azt egyszer a szívébe fogadta, akkor aztán azt onnan sem idők, sem emberek ki nem űzik. Vásárhely konzervatív város, azért fogadta el nehezen a gondolatot, hogy legyen oly női szervezet, mely nemcsak kizárólag jótékonysággal foglalkozik... Eddig a gazdatársadalom, mely városunkban túlsúlyban van, távol tartotta magát tőlünk. Most azonban örvendetes közeledés történt. A Gazdaasszonyok Egyesülete belépett a Szövetségbe... A keresztény sajtó, mely eddig szintén hidegen viselkedett velünk szemben, most meleg támogatásban részesít. Szövőtelepünk iránt is kezd felébredni az érdeklődés. 5 géppel dolgozunk... Eddig mindig azt kérdezték tőlünk, mi az a MANSz és mit akar tulajdonképpen!? Ma már ismernek és értékelnek.”88 A Csikyné által ekkor elmondottak alátámasztják azt a megérzést, amelyet Barabás Istvánné egykori kijelentése ébresztett bennem, azazhogy a vásárhelyi asszonyokat egyáltalán nem volt könnyű egy olyan szervezetbe tömöríteni, amely az ország életében bekövetkezett tragédiák után a kormányzó párt egyik hivatalos támogatójaként is hallatta a hangját a közéletben. A hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozó városlakók, tehetősebbek és kevésbé tehetősebbek egyaránt, először talán nem is értették, hogy miért kell egy nőegyesületnek a jól megszokott jótékonysági tevékenységén túl a kormánnyal együttműködve politikai célokért is küzdeni. Ez az értetlenség és távolságtartás okozhatta azt is, hogy Bara- básnénak oly sokat kellett küzdenie kezdetben a Magyar Asszonyok Lapja életben tartásáért. Amint Csikyné ismertette, 1923 végén örvendetes fordulat történt, hiszen innentől kezdve már a város gazdatársadalma, a gazdák és feleségeik támogatására is számíthattak. 1921 tavaszától 1923 szeptemberéig az egyesület arculatát főként Barabás Istvánné szellemisége és fáradhatatlan munkája határozta meg. Az ő vezetésével a vásárhelyi asszonyok ezekben az években fektették le azokat az alapokat, amelyek révén később olyan sikeresen tudtak működni a két világháború közti Hódmezővásárhelyen. Az első elnök tevékenysége nem lenne olyan kiemelkedő és fontos, ha szerkesztésében nem születik meg a Magyar Asszonyok Lapja. Ez a kezdetben heti, majd később havi rendszerességgel megjelenő lap, minden tartalmával együtt arról tanúskodik, hogy a vásárhelyi fiók élén álló Barabásné dokumentálni akarta az asszonyok tevékenységének minden mozzanatát. Amíg ereje volt, és az anyagi helyzet is megengedte, arra törekedett, hogy a fiók életének irányítása mellett egy olyan sajtóorgánumot hozzon létre, amelyben rögzíthető a helyi fiók mindennapi élete. Egyéb levéltári iratok, jegyzőkönyvek hiányában a történész számára ez a lap elsődleges forrásul szolgál. Barabásné 1923-as lemondásának oka nem ismeretes előttünk, azonban elképzelhetjük, hogy egy közel ötven éves asszony számára milyen terheket jelenthetett egy hetente megjelenő lap szerkesztése, egy kibontakozóban lévő egyesület kezdeti lépéseinek irányítása úgy, hogy közben az Óvónőképző A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének országos közgyűlése = MA, 1924. IV. évf. 1-2. sz. 9. 13-14. 81
