A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége hódmezővásárhelyi fiókjának korai évei (1921-1923)

Konczwald Aranka Zsoldos utcai, Szász Károlyné Damjanich utcai, valamint Szinok Istvánné és Demeter Istvánná Kossuth téri lakásán is le lehetett adni a je- lentkezéseket. Az első néhány számban Barabásné a belépett tagok neve mellett az általuk adományozott összeget is feltüntette, miután azonban többen kérték, hogy ezt mellőzze, a későbbiekben már csak a tagok nevével találkozunk.25 26

A központi szövetség első közgyűlésére 1921. június 3-án került sor a fővárosban, ahol a hódmezővásárhelyi csoport elnöke, Barabás Istvánné is felszólalt. Ekkor jelentette be a vásárhelyi csoport megalakulását, valamint az általa szerkesztett lap megindulását, és már az első asszonyok által szervezett eseményről is beszámolt.27 „Mélyen tisztelt közgyűlés! Abban a ritka szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebben a nagy időket látott teremben és olyan nemes társaságban örömtől dobogó szívvel jelenthetem, hogy Csonkamagyarországnak ezidőszerint eddig legnagyobb színtiszta magyar városában, a hatvanötezer lakost számláló Hódmezővásárhelyen, ahol nagyon távolságokban, tíz-harminc-negyven kilométeres távolságban lévő tanyákon lakik ez a hatvanötezer ember szétszórtan: 1921. évi április 24- én felesküdtünk a legszentebb zászlóra, az ezeréves hazának és az ezeréves hitnek a védelmére. Hogy április 24-ike óta nem sokat dolgozhattunk, nem kell bővebben indokolnom. Viszont talán azt is felesleges bővebben fejtegetnem, hogy ennek az alakulásnak minő jelentősége van. Hiszen abból a két állapotból, hogy Csonka- magyarország legnagyobb magyar városainak egyikében sikerült ez a zászlóbontás hozzátéve még azt, hogy abban a nagy alföldi városban történt ez, amelyben meglehetős nagy, hogy ne mondjam, nagyon nagy anyagi jólét honol, amely az emberi lelket minden időben többé-kevésbé alkalmassá tette arra, hogy a közömbösségnek egy bizonyos szomorú rétegével vonja be a lelket, ezekkel, azt hiszem, eleget mondottam e dolog jelentőségére nézve. Nem dolgoztunk eddig, nem is dolgozhattunk. Két eseményt azonban örömmel jelentek a t. közgyűlésnek. Az egyik volt a közelmúltban a Lütken kisasszonynak, a dán vöröskereszt elnökének a látogatása, amely alkalommal sikerült az alföldi magyarságnak olyan előnyösen bemutatkoznia az idegen hölgy előtt, melynek áldásos gyümölcsei talán érezhetők lesznek. (Helyeslés) A másik eredmény, amelyről szintén örömmel számolhatok be, hogy sikerült szerény keretek közt mozgó kis lapot megindítani (Élénk éljenzés és helyeslés), amelynek azonban a különösebb jelentőségét éppen abban látom, hogy mivel városunk olyan óriási területen fekszik, lakossága túlnyomóan gazdálkodással foglalkozik - ami a földhöz köti, a legnagyobb részben a tanyák világához, - ez a szerény kis újság ilyen körülmények között sokkal hatalmasabban fogja munkálni azoknak az eszméknek a terjesztését, amelyekért munkába állottunk.” Végül említést tett arról, hogy mi indította arra, hogy ebben a módos alföldi városban vezetésével zászlót bontsanak az asszonyok. A Bujdosó könyv olvasása nyújtotta élmény alapján írta önmagáról: „A könyv sorai sok véres és könnyes barázdát metszettek a

25 Szövetségi hírek = MAL, 1921. szeptember 18. I. évf. 19. szám. 4.

26 Vegyes közlemények = MAL, 1921. június 19. I. évf. 6. szám. 4.

“7 A MANSz 1921. évi rendes közgyűlése = MA, 1921. július 15. I. évf. 1. sz. 37-40.

66