A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Népi és polgári méhészkedés - Mézeskalácsosság

gászat megalapozójaként ismernek. A városi Gazdasági Hivatal megszervezésével sokat tett a helyi méhészet fellendítéséért. Az 1920-as években számtalan méhészeti szakelőadást tartott a Gazdasági Egyesületben és a környék olvasóköreiben, valamint a tói földjén lévő mintaméhesben.55 A Méhészek zsebkönyve helyi méhészeti vonatkozásai között megörökíti, hogyan fogtak be régen vadméhrajokat, fűből, faágról, fatörzsről egy közeli tanyai iskola gyerekeivel. Megjegyzi, hogy még ebben az időszakban is a méhészkedő Vásárhely környéki parasztok - egy jelentős része - még többre becsülte a kasos méhtartást a kaptárosnál: „A kasokból sokkal több haszna van, mert ezek minden különösebb munka és hozzáértés nélkül is adnak rajt [szaporulatot] és mézet is, míg a kaptárakban hol ez, hol amaz miatt se méz, se raj.” A szerző munkájában ugyanakkor a kaptáras méhészet előnyeit, sikereit igyekszik terjeszteni, át is „térít” egy megrögzött kasos méhészt a kaptáras méhtartásra és már ekkor kitér a vándorméhészkedésre is.56

Az országos méhészet egyik kimagasló személye és a hazai méhészet elismert szakírója volt a vásárhelyi születésű Balogh Bálint (1885—1945), aki egy korszerűsített méhkaptárat (Balogh-kaptár) is kifejlesztett. Több országos és felvidéki méhészeti szaklap elindítója, szerkesztője, két szakkönyv írója.57

A helyi méhészet másik kiemelkedő személyisége Pákozdy László (1866-1941) állatorvos, állatvédő, városi, majd megyei főállatorvos (vásárhelyi Pákozdy Ferenc költő apja). Szorgalmazta a helyi Méhészeti Egyesület megalakítását, tevékeny elnökségi tagja volt, amellett kiváló méhész.58 1927-ben az általa alapított Méhészeti Egyesület örökös tiszteletbeli elnökének választották.

Kovács Lajos (1844-1909) a Központi Takarékpénztár helyi vezérigazgatója, szenvedélyes méhész, az első városi Méhész Egyesület elnöke volt az 1880-as évektől haláláig. Az ő nevéhez fűződik az első Hódmezővásárhelyen megszervezett méhészeti kiállítás, 1883 nyarán.

Szűcs Márton Vásárhely-Kutason tanító, méhész, a Gazdasági Egyesületen belül alakult Méhészeti Egyesület titkára volt az 1920-as évektől, rendszeresen tartott méhészeti előadásokat a Gazdasági Egyesületben, a városi és a tanyai olvasókörökben.

Varga Sándor szőrháti tanár, méhész. Az 1910-es évektől méhész, hamarosan beválasztják a helyi Méhészeti Egyesületbe, számtalan szakcikket ír a helyi lapokba, szakelőadást tart a méhészetről.59 Ellenezte a még ekkor mindig létező lefujtá- sos mézvételt, de nem elsősorban a kaptáras méhészetben, hanem a bőséges méh- legelőben látta a méhészet fejlődését és jövedelmezőségét.

55 VRÚ. 1928. április 11. (2. p.)

56 DOBÓ Ferenc: Méhészek zsebkönyve. Hódmezővásárhely, 1928.

57 KOVÁCS István: Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz. 500 év - 2700 név. Hódmezővásárhely, 2015.26. p.

58 FEJÉRVÁRY 1929. 81. p.

59 Méhészetünk haszna... VRÚ. 1923. január 30. (1. p.); Néhány szó a méhek beteleltetéséről. VRÚ 1923. augusztus 29. (2. p.); Méhészetünk bajai. VRÚ. 1924. február 19. (2. p.); Méhészeti szakelőadás. VRÚ. 1927. december 2. (2. p.).

262