A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Népi és polgári méhészkedés - Mézeskalácsosság

Arra is találunk gyakorlatot, hogy több helyi méhesgazda közösen bérelt vagy kért kölcsön kisebb-nagyobb teherautót és együttesen vitték méhcsaládjaikat az északi országrész virágzó erdeibe. Ezt a folyamatot a személygépkocsik számának emelkedése gyorsítja föl. A dél-alföldi akácvirágzás után indul az észak-magyarországi - főként nógrádi - akácosokba, fokozatosan települve a helyi méhészek többsége is. A mezőgazdaságban használt vegyszerek, a monokultúra erősödése, a vadvirágokkal teli ősgyepek föltörése nagyon meggyérítették a méhek számát. Ugyanakkor bizonyos újabb növényfajok nagyarányú termesztésével (napraforgó, repce stb.) a mézféleségek száma is megnőtt. A helyi Méhészeti Szakszövetkezetet 1958-ban alakította meg 74 sarkalyi és szentkirályi méhész. 1970 körül kb. 160 méhész, 5400 méhcsaládját tartották számon a város határában, a legjobb években 12-15 vagony- nyi mézet termeltek, amely a megyében gyüjtöttnek a kb. 35 százalékát is elérte.52 A szövetkezet legnagyobb taglétszáma a háromszázat is elérte 1963-ra, amikor a megye második legnagyobb taglétszámú méhészeti szövetkezése volt. 730 mázsá- nyi mézet tudtak értékesíteni, 600 méhcsaládot bérbe kaptak az országos méhészeti központtól. A méhészek itt külön dolgoztak, de összehangoltan vándoroltatták méhállományaikat. Fűzvirágzás előtt a Tiszai méhlegelőkön kezdtek, majd az ártéri fák elvirágzása után indultak a sándorfalvi, sövényházi, csengelei és kelebiai akácerdőkbe, vitték vándoroltatni a méhcsaládokat. Egy árpa utáni másodvetésként vethető, 150 holdas kísérleti méhlegelőt is létesítettek ekkor. Melléktevékenységként műlépet gyártottak, és kaptárjavító műhelyet szándékoztak elindítani.53 Az egyre gyarapodó méhészek és a szintén kiépülő Kishomoki kertészetek, kiskertek tulajdonosai időnként ellentétbe kerültek.54 A belterjessé váló kaptárak méhcsaládjait egyre többféle új betegség, járvány támadja meg időnként, amikor egy-egy méhész-, vagy egy terület összes méhcsaládját le kell ölni és elégetni, hogy a fertőzés ne terjedhessen tovább. Ezekben az évtizedekben alakul ki a vándorméhészet gyakorlata is, egyre több méhész vásárol személy-, majd kisteher- és teherautót, amelyen akár száz családot is tud vándoroltatni az éppen virágzó növények mellé. Kétféle vándorméhész gyakorlat alakult ki az évtizedek során. Vannak méhészek, akik kisebb területet, régiót (1-2-3 megyényi terület) járnak be méhcsaládjaikkal, amikor a környék mézelő növényeinek virágzási sorrendjét követik. A másik vándorméhész félországnyi területet is bejár méhkaptárjaival, egy-egy jól mézelő növény (akác, napraforgó, repce) virágzását követve a déli országrészből, a később virágzó, északabbi tájak felé.

1990 után is maradt jó néhány vásárhelyi és környékbeli méhész család, akik főként vándor méheseket tartanak fönn, így nálunk is sokféle méz kapható. 2014- ben alakult át, vált ki - több mint tízévnyi halogatás után - a korábbi megyei, azaz szegedi szakszövetkezetből, és alakult újjá Hódmezővásárhely és Vidéke Méhész Egyesület (HVME) néven. A vásárhelyi egyesülethez tartozik a mártélyi, mind52 Csongrád megyei Hírlap (a továbbiakban: CsmH). 1977. március 9. (5. p.)

53 CsmH. 1967. május 4. (3. p.)

54 CsmH. 1967. szeptember 13. (3. p.)

260