A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
hoz vezető Murmann-vasútvonal építését az embertelen munkakörülmények és a kegyetlen éghajlat miatt az oroszországi hadifoglyok életének legnagyobb kínszenvedéseként tartják számon.18 1916 végéig az 1700 kilométeres pálya kiépítésén több váltásban 70-80 ezer hadifogoly, közöttük sok ezer magyar dolgozott.19 20 Vásárhelyről ismerten 10 fő, de a valós szám ennek többszöröse is lehetett. Néhány, tőlük eredeztethető közlés is képet adhat a mostoha körülményekről. Boros József (1882) „...azután a kínai határra került, hogy fél év múlva a Murmann-vasút építésében hajszolják, hol hat óra a nap és majdnem örök az éjszaka. Kétezerből itt ötszázan maradtak életben, akiket az ukrajnai szénbányákba vittek”. Fenesi Mihályt (1894) „Ázsiába vitték, de csakhamar a Jeges-tenger mellé, az örök hó és örök éjszaka országába, a Murmann-vasút építéséhez vitték, hol irtózatosan sokat szenvedtek s több ütleget kaptak a kozákoktól, mint száraz kenyeret.” Tóth Márton (1881) „északon, metsző hidegben, hol háromnapi járófoldre laknak az eszkimók, nyakig érő hóban, hol soha napsugár nincs, dolgozott a Murmann-vasút építésénél négy hónapig. ... azután őt is elvitték a Fehér tenger partjáról a Fekete tengerig.” Vörös Ferenc (1885) Dauria tartományban töltött másfél évet, aztán a Fehér-tenger mellett vasútnál három hónapot, majd Turkesztánban vasúti munkán dolgozott.-0 Szabó Lajos (1889) Novonyikolajevszkből 1916 késő tavaszától a Murmann-vasút építéséhez került, majd onnan több hónap után délebbre vitték. Július 10-én még Petrozavodszkból írt.21 Kiss Imrétől (1890) 1917. augusztusban 14 hónapi hallgatás után kaptak levelet szülei; ebben közölte, hogy Imandráról [település a murmanszki vasútvonalon] a Kaukázusba mennek. Hadifoglyokat más vasutak, így a szizrany-vjazmai vonal építésénél is alkalmaztak. Berényi József (1890) itt telefonista volt. Tóth Jánost (1886) a szkobelevi és a buharai fogolytáborokban dolgoztatták vasútépítésnél. Csererokkantak Másfél év már eltelt a háborúból, amikor a kölcsönös óhaj alapján, 1915 végén a hadviselő felek Stockholmban megegyezést írtak alá arról, hogy kicserélik a teljesen harcképtelenek lett foglyokat, míg a félrokkantakat 6-12 hónapi kezelésre valamelyik semleges országba (Svédország, Dánia) szállítják. Az elbocsátást indokoló betegségeket és fogyatkozások a következőkben jelölték meg: egyik vagy mindkét láb hiánya, jobb kéz hiánya, teljes vagy fél vakság, súlyos tüdő- vagy csont- és ízületi tuberkulózis, gyógyíthatatlan szívbaj, máj-, epe-, vesebetegségek, elmebaj, teljes süketség, vesebetegségek, rosszindulatú daganatok, az arc torzult hege, hátgerincbetegségek (törések), elmebaj, gyomorfekélyek stb.22 18 Hadifogoly magyarok története i. m. 11/175. 19 JÓZSA Antal: Háború, hadifogság, forradalom. Budapest, 1970. 114-115. 20 FEJÉRVÁRY Józsefi, m. 354., 363., 375., 483. 21 SZABÓ Lajos: „Nektek írtam, fiaim...” Fogolynaplótól a háborús emlékiratig. Hódmezővásárhely, 2017. 57., 62. 22 Hadifogoly magyarok története i. m. 11/501. 25
