A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Benkő László: Régi vásárhelyi mesterségek. Népi és polgári méhészkedés - Mézeskalácsosság
A Magyar Statisztikai Közlemények 1935. évről szóló száma szerint ekkor már - az egyharmadával kisebb országban - kb. 40 ezer méhészt jegyeztek, akik 295.921 kaptár mellett már csak 61.118 kasban tartották méhcsaládjaikat. A dél-alföldi megyék itt is élenjártak a korszerűbb kaptáras méhtartásban.45 Az 1930-as években a helybeli méhcsaládok, kaptárok száma már kb. 2800-3000 volt.46 Nem egy korszerű méhessel rendelkező méhesgazda, jól mézelő évben, az ezer kg mézet is megszűrte.47 A helyi méhészek társadalmi összetételéről röviden azt lehet elmondani, hogy a mézrabló, gyűjtögető méhészetet a társadalom legszegényebbjei űzték a 19. század végéig. A paraszti méhtartásnál már két-három csoportot lehet elkülöníteni, a 20 hold alatti földön gazdálkodók mintegy 40 %-a foglalkozik méztermeléssel, a földnélküliek (béres, cseléd, tanyás) körében ez az arány még kevesebb, 30 % alatt marad. A húsz hold fölött gazdálkodó gazdarétegnél már több mint a fele foglalkozik kisebb-nagyobb méhészettel. A városi közgyűlésben az 1920-as évektől a méhészeti ügyeket a Kertészeti, méhészeti és erdészeti bizottság tárgyalta, az Ipartestület Méhészeti Szakosztályában és a Gazdasági Egyesületen belül is pártfogolták azt. A Gazdasági Egyesületen belül alakult Méhészeti Egyesület elnöke Lázár Lajos (1924-től), titkára pedig Szűcs Márton volt az 1920-as évek folyamán. 1927-től Dobó Ferenc töltötte be a város legerősebb méhészeti társulásának ügyvezetői helyét.48 Az egyesület a városi szeretetház mögötti Práterkertben mintaméhészetet és mézelő fák iskoláját tartott fönn, ahol például fehérakác, japánakác és mézelő serétfa csemetéket neveltek és értékesítettek.49 Télen Gazdasági Egyesületben, a Tisza szállóban, nyaranta pedig a népkerti Vigadóban tartották kiállításaikat, bemutatóikat és báljaikat. A vásárhelyi méhészet és az 1920-as évektől kialakuló, országos hírű helyi mérlegkészítés között is megfigyelhető kapcsolat, a mézelő (hordó) méhkaptárak fölösleges fölbontása nélkül, egyszerű mérlegeléssel is megállapítható a kaptárakban fölhalmozott méz mennyisége.50 A Vásárhely környékén használt kaptárfélékről megállapítható, hogy az áttérés hosszas volt, sok gazda megtartotta régebbi kasait, amelyekben gyakran kisebb családokat is tartott még. A századforduló előtti és utáni évtizedekben elsősorban először a zirzon (Dzierzon) kaptárak, majd az álló-, rakodó vagy magas kaptáruk terjedtek el. Ezek belső elhelyezkedése közelebb állt a méhek természetes körülményeihez, hazai továbbfejlesztőjük Boczonádi Szabó Imre volt. Az 1920-as évektől terjedő fekvő kaptárak viszont a vándorméhészethez lettek kialakítva, legismertebb hazai típusa a Hunor lett. Az Alföldön ma is ezek továbbfejlesztett változatai a leg45 KOTICS 2001.90. p. 46 NOVÁK László Ferenc: Hódmezővásárhely településnéprajza, hagyományos gazdálkodása. Nagykőrös, 2003. 102. p. 47 FEJÉRVÁRY 1929. 462. p. 48 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ). 1927. február 25. (2. p.) 49 VRÚ. 1928. március 25. (2. p.) 50 VRÚ. 1929. október 9. (3. p. - Pákozdy László: Méhkaptárak megfigyelése a mérlegen) és 1929. november 8. (5. p.) 258
