A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés

én felvetettem és szorgalmaztam egy hatodik osztály indítását, a szakos órák kiadása miatt, s ez novemberre célt ért. A benépesítését magamra vállaltam.

Szerencsés kézzel Szabóné Benczédi Zsuzsára bíztam az osztályfőnökséget, aki egyénisége színességét, áldozatkészségét vitte bele az osztályközösség kialakításába, s rövid idő múlva sok pozitívumot mutattak fel a város több iskolájából verbuválódott tanulók. Néhány példa: iskolaavatás, vagy olimpikonok köszöntése a Kossuth téren Mészáros Márta vezetésével.

Felmerül a kérdés, hogy öt évvel a nyugdíj előtt miért aspiráltam az iskola vezetésére. Addig életemben olyan sok főnököt szolgáltam, akik fölkészültségben, emberi tartásban, vagy etikailag elmaradtak mögöttem, a befejezés előtt nyugalomra vágytam, no, meg egy intézmény beindítása próbára teszi a leleményt, ma úgy mondják: szerettem a kihívásokat. A megbízó művelődési osztályon utaltak rá, amikor „építkezés zavartalanságának biztosítását” kérték, számítanak a két családi ház építésénél szerzett tapasztalataimra is. (1966. György utca, 1982. Felszabadulás utca.)

A megbízással egy időben kaptam egy komplett tervdokumentációt az építkezésről, s otthon a szobámban minden vízszintes területet beborítottam, a homlokzat rajzát egy szabad falfelületre tűztem, és tanulmányoztam, értelmeztem a rajzokat. Jóleső érzéssel láttam a tervrajzokon, hogy Novák István az intézmény három szintjén öt elkülönülő térségben (két földszinti zsibongó, az emeleti aula és a két második emeleti terasz) helyezte el az óraközi szünetekben a tanulókat. A tervrajzok tanulmányozása során több helyen kérdések fogalmazódtak meg bennem, gondolataim születtek változtatásokra, s alig vártam, hogy láthassam a helyszínt.

A megbízás után nem sokkal - hónom alatt a tervdokumentációval - felkerestem az építkezést. Az épület tető alatt, válaszfalak a helyükön, betonozás, vakolás, és a sokféle szakipari munka folyt, de csempézés, festés, szerelés még nincs. A Csomiép építésvezetője Eleki Sándor, egy jó modorú, megértő és segítőkész szakember volt akkor. Készségesen elmondta, hogy minden változtatáshoz a tervező, a beruházó és a kivitelező hozzájárulása kell, egyes esetekben szakigazgatási szervek beleegyezését is meg kell szerezni (Köjál, tűzoltóság, kéményseprők stb.) a változtatásokat a több példányos tervrajzokon át kell vezetni.

Rövidesen itt a Hódtóban újra találkoztam az időközben Ybl-díjassá vált Novák Istvánnal, s máris egy sor változtatási javaslattal álltam elő. Azt hiszem, a tálalóablakkal kezdtem. A konyha mögött, a folyosóra nyíló kis helység „raktár” megnevezéssel szerepelt. Eszembe jutott, hogy az iskolákban mindig gyerekzsivajban tudtunk ebédelni s ott nem volt alkalom egy kis szusszanásra, vagy szót váltani a kollégákkal. Itt, ha a közös válaszfalon egy toló ablakot helyezünk el, a konyha felöl, az asszonyok át tudják nyújtani az ételt. Hamar megegyeztünk még a Köjállal is, több tervrajzra rákerült a változtatás. A közfal nem volt még bevakolva, a toló ablak méreteit is a fugák mentén jelöltük meg. Kevés rombolással járt volna.

Pár nap múlva látom, hogy egy kőműves a segéderőivel vakoláshoz vonul fel. Mondom a tálalóablakot. Nézi a kezében lévő rajzot, azon nincs a nyílás. Én magyarázkodom, erősködöm, hogy most, a fugák mentén könnyebb lenne, de ő rövi221