A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Szabó Dániel: Hódtói becsengetés
den elintéz: „A maga szava nekem nem elég!” És szép simára mindkét oldalt bevakolja. Hja, most ő az uralkodó osztály! A baj mindig a több irányból ható erők együtthatásából következik be. Nincs nálam a saját, módosított tervrajzom, az építésvezető nincs a helyszínen, a főmérnök - közéleti jó ismerős - telefonon nem érhető el... Napok múlva fájó szívvel látom a többszörös rombolást, amint nyílást vágnak, és a tálalóablak a helyére kerül. Folytatódtak módosító javaslataim. Az igazgatóhelyettesi és az igazgatói iroda két egymásból nyíló helyiség, oldalt egy tenyérnyi teázó, abból egy ajtó nyílik a könyvtárba. Elgondoltam, amint az elmélyülést igénylő számszaki munkát végző helyettes fogadja az érkező köszönését és eligazítja: bent van-e a főnök, vagy diri, vagy kinek hogy tetszik. A megyei mozi vállalatnál ilyen „köszönő előszobában”volt az íróasztalom. Ott egy üvegfalat készíttettem, itt egy vékony téglafal, egy ajtóval, s máris egy kis folyosóról nyílik a főnök és helyettese irodája. Egy füst alatt intéztük a teázóból a könyvtárba nyíló ajtó sorsát, mert döntő érvem volt: hogyan feleljen anyagilag a könyvtáros, ha a teázóból bárki, bármikor bemehet? József Attilás emlék az a vita, amikor szerettem volna a dohányzókat kitiltani a nevelői szobából. Ott nem sikerült, mert nem volt egy tenyérnyi szabad helység. Itt, a Hódtóban elég nagy a nevelői szoba, a kezdő létszám kicsi, s lehetővé teszi, hogy egy válaszfal egy ajtóval együtt elkészüljön, s máris van külön dohányzó és nem dohányzó nevelői szoba. 1988 nyarán - még társadalmi munkában — iskolabútorok katalógusait szereztem be, tanulmányoztam a kínálatot. Sokat töprengtem, hogy székekre vagy padokra ültessem-e tanulóinkat. Amikor rátaláltam a kínálatban az emelhető és dönthető tetejű egyéni rajzasztalokra, gondolkodás nélkül döntöttem. Minden tanterem matt felületű üvegtáblát kapott a Salgótarjáni Üveggyárból, amelyek felszerelésénél egy egyéni ötlettel növeltem a stabilitást. A tantermek berendezése mellett nagyon sokféle eszköz kellett: a konyhára, a szaktantermekbe, a könyvtárba, kézi szerszámok a gyakorlati oktatáshoz stb. A legnagyobb volumenű és jelentőségű változtatást - és a legnagyobb sikert is - a számítógépes szaktanterem megvalósítása adta. Ez nem szerepelt a beruházási tervben, de az élet jelezte számomra, hogy az egyéni számítógépeknek mielőbb be kell vonulniuk az iskolai tantermekbe is. Segített az a városi szintű elemzés, ami a megyei lapban volt olvasható a város általános iskoláinak az anyagi feltételek biztosítását illetően: „...a takarékosság jegyében olyan elvonások érvényesülnek, hogy a fejlesztési lehetőségeink csak a túlélést teszik lehetővé... A megyei átlagnál is lassúbb az előrelépés Vásárhelyen a számítógépek és videó hálózat fejlesztése terén.”5 Ez volt a helyzet városi átlagban, de én kihegyezett ceruzával állíthattam össze a hódtói új iskola felszerelésének jegyzékét, amelyhez a legmesszebbmenőkig megkaptam a támogatást a tanácsi szervektől. sCSMH, 1988. szept. 8. 222
