A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború
ügynök. 1972. augusztus 1-én saját kérésére a Fővárosi Bíróság felmentette a büntetett előélet hátrányai alól. Időközben, november 25-én, megjelent a német szárazföldi csapatok főparancsnokságtól, az Oberkommando des Heeres-től jegyzett tizenöt, úgynevezett „Magyarország-parancs” közül az első, ami a XVII. német véderőkörzetből további munkaszolgálatosok ausztriai gyűjtőtáborokba telepítését célozta. December 25-én már a hetediket adták ki: „a helyzet megköveteli, hogy meg kell gyorsítani a magyar királyi póthadsereg [muszos] csapatainak, szerveinek és személyeinek hátratelepítését.” 88 - Az osztrák történészi megítélés azon helyénvalóságát, hogy mindez „egyenlő volt a magyar katonai kerületek önfeloszlatásával és felért egy fejvesztett meneküléssel”, igazolja Jancsuskó jelentése. Ötödik mondat „... megszöktem, mert tudomást szereztem arról, hogy ki akarnak adni a németeknek. Szökés közben elfogtak és szovjet fogságba estem Magyarország területén. Kb. 7 hónapig voltam fogságban, utána Sopronkőhidánál szabadon engedtek...” - egészíti ki történetét további apró részlettel ’57-es büntetőügyének egyik jegyzőkönyve. Ebből arra következtethetünk, hogy végig magyar katonai parancsnokság alatt volt. Szökése napja a 7. Magyarország-parancs megjelenésének napja is. Azonban a muszos századok adott idejű földrajzi helyzetének ismerete hiányában nem határozható meg pontosan, hogy milyen utat járt be addig, míg nem elsőként és nem is utolsóként szökött meg alakulatától. Némi támpont, hogy december elején a 3. magyar hadsereg a Balaton és a Rába közötti területen rendezkedett be védelemre, a front a Dráva folyó — Barcs — Nagyatád - Siófok - Simontornya - Dunaföldvár - Dunaharaszti - Vecsés települések irányában húzódott. így csak általánosan mondható el a konszenzusos történészi megállapítás, miszerint a történelem iróniája, hogy a zsidóságnak addig legtöbb szenvedést okozó munkaszolgálat paradox menedéket jelentett a gettósítással, deportálással, gázkamrákkal szemben, a túlélésre egyetlen esélyként a sikeres szökés lehetőségét „kínálva”, amihez nem egyszer volt partner valamelyik keretlegény, kockáztatva elfogás esetén az azonnali felkoncolást. „A felkoncolás joga azt jelenti, hogy a Tábori Biztonsági szolgálat tagja jogosult agyonlőni a tettenért, illetve körözött katonaszökevényt, hadiüzemi- és munka-hadseregbeli munkás szökevényeket.”89 Hadifogsága állomásainak felsorolása a laikus szemlélő számára illogikus. A szovjet hadifogoly-gyűjtő, átvevő és továbbító állomások 88 RAUCHENSTEINER, Manfried: A második világháború vége Ausztriában, különös tekintettel a Magyar Királyi Honvédség sorsára = Hadtörténelmi Közlemények 1974/2. sz. 306- 335. p. 89 Honvédségi Rendeletek 1944. december 5.) V. fejezet, 2-3. p. Az 100.482/Elnökség-1944. számú körrendelet a tábori biztonsági szolgálat szervezésére Beregfy Károly vezérezredes neve alatt. 205
