A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború

toloncházban a politikailag veszélyesnek ítélt baloldaliak, szakszervezeti aktivisták, állampolgárságukat igazolni nem tudó, vagy gettóból, deportáló központból szökött zsidókat gyűjtötték egybe. A Magyar Zsidók Központi Tanácsa az ország valamennyi intemálótáborába és gettóiba rendszeresen kiküldött megfigyelője sárvári jelentésében nem kifogásolta a szigorú őrizetet. Egészségügyileg problémát jelentett az orvos, a kórház és gyógyszerhiány. Nem lehet csomagokat küldeni, levelet csak a sárvári Zsidó Hitközség útján. Az internáló táborból szabad kijárása csak a zsidótanács tagjainak volt engedélyezve, a városi gettó lakóinak mozgása nincs korlátozva. Tovább romlott a helyzet, mikor egy odahelyezett csendőr század számára a gettó épületeiből, illetve lakásokból vettek el helyet. Voltak szobák, ahol 17-20 személy lakott együtt. A zsidótanács elnöke igen nehezen tudott eredményeket elérni, mert összes előterjesztését elutasítja a szolgabíró. A városi gettó lakói szegények, gyakori a halálozás. Hiányt szenvednek kóser ételből, ráadásul az intemálótáborban lévők élelmezéséről is nekik kellett gondoskodni. Minderről a sárvári Zsidó Tanács külön jelentést is készített. 71 Mire ezek a problémák megoldódtak volna, Galyasi már nem tartózkodott itt. A Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága tudomása szerint június 20-ig már 1000 főt deportáltak. A május 19-i, kisebb szállítmányt, „aránylag sok politikai fogollyal és tússzal”, június 26-án újabb követte.72 Az első nagy transzport azon a napon, július 4-én indult,73 mikor Beliczky aláírásával újabb véghatározat született, most Galyasi rendőrhatósági őrizetének megszüntetéséről, mert „a sárvári kisegítő toloncház parancsnokságának 109/1-1944. sz. értesítése szerint dr. Galyasi (Reisinger) Miklóst a német katonai parancsnokság németországi munkák elvégzésére Németországba szállította.”

71 A Zsidó Tanács 1944. április 7-től november 2-ig = Iktatókönyv, 1-6214. - a 4074. és 4175. iktatószámok alatt május 22-én és 24-én. in - Rovatfejekben ügydarab száma, érkezés napja, beadó neve és az irat tárgyának körülírása, és kire (legtöbbször olvashatatlan), hová osztották elintézésre.

72 A Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága az 1520/1944. M. E. sz. kormányrendelet értelmében lett a zsidók egyetlen, törvényes érdekképviseleti szerve. Levelük Sztójay miniszterelnökhöz (Braham 2. 701-705. p. 107. jegyzet: MUNKÁCSI Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Renaissance Kiadó, Bp., 1947. 124-129. p. (A szerző a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára), Az Endre-Baky-Jaross-per per. Szerk.: KARSAI László, MOLNÁR Judit. Cserépfalvi, Bp., 1994. 496., 604-608. p. A főszolgabíró jelentése (Braham 2. 759. p. 46. jegyzet; MÓL 95. tekercs.); BRAHAM 1977. II. 732. p. (Forrásjelölés nélkül.)

73 BRAHAM 1977. II. k. 731-732. p (Sárvár): Miután a zsidó „politikai" foglyokat július 4-én deportálták, a sárvári kisegítő toloncház parancsnoka értesítéseket küldött a budapesti rendőrfőkapitányságnak „a németeknek átadott" egyénekről. Az egyik ilyen értesítés szerint, melynek dátuma július 14., Schrey Mária Agnes 2 évest és Steiner Judit 7 évest „átadták a német hadseregnek németországi munkára.”; Vádirat a nácizmus ellen I—III. Szerk.: BENOSCHOFSKY Ilona, KARSAI Elek. 1958., I960., 1967. - III. 178-186. p.; Braham 6. függeléke közli a kassai állomásparancsnok feljegyzését. Sárvár felől két szerelvény haladt át: július 5-én 3105, július 7-én 2204 személyt zsúfoltak a marhavagonokba. (BRAHAM 1977. II. 737. p. Ferenczy 1944. július 9-i, az V. zónára vonatkozó jelentése).

198