A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Béres Dezső: Paradox - Galyasi Miklós és a II. világháború
Mivel Sárváron tartózkodása időtartamában ő maga bizonytalan (az elöljáróban közölt dokumentumban „cca. két hónap”, az ’57 november 14-i terheltté nyilvánítási jegyzőkönyvben 6 hét), leginkább a június 26-i elszállítása valószínűsíthető. A Zsidótanács központi iktatókönyvében sorra találkozni olyan vidéki hitközségek jelentéseivel, melyekben arról számolnak be, hogy honnét, mikor, hány főt internáltak vagy deportáltak. A hódmezővásárhelyi hitközség május 30-án érkezett, itt 4413. szám alatt iktatott levelében mosónők és vasalónők alakalomszerű foglalkoztatása ügyében fordult a központhoz Nehezen hihető, hogy más jelenteni, intéznivaló itt nem akadt. Ha csak, a leginkább idő- és irodai munkaerőhiány miatt iktatásra nem került ügyiratok időigényesen, nehezen áttekinthető, hatalmas tömegű halmazában nem lapulnak.74 Újabb munkaszolgálatra rendelése megfelel annak az egyezségnek, ami a német Albert Speer Építkezési Vállalat, a Wehrmacht, az SS és a magyar kormány képviselői között május 1-jén jött létre a hadseregeket sújtó, nagymérvű munkaerőhiány miatt. Az V. Hadtestparancsnokság június 4-én hirdetményben rendelte el a jelenleg szolgálatot nem teljesítő, sárga csillag viselésére kötelezett zsidó férfiak közül az 1896-1926 között születettek kisegítő munkaszolgálatra történő behívását,75 76 ezzel egyidejűén még legalább százötvenezer nyilvántartott, munkaképes zsidót mentettek fel a sárvárihoz hasonló táborokban az internálások, illetve a későbbi deportálások alól a munkaszolgálatra rendelő SAS behívóval. Ezzel a muszos századok száma 210-ről 575-re emelkedett. Az így behívottakkal hadifogolyként bántak, táborukat csak keresztény fegyveres őrkísérettel, munkahelyre menet hagyhatták el, indokolt esetben az őrszolgálat fegyvert használt, naponta félórás fegyelmező gyakorlatot tartott, látogatót nem fogadhattak. A 2553. M. hds. 7. 5. vkf - 1944. sz. rendelet értelmében a hadműveleti területen szolgálatot teljesítő munkaszolgálatosok július 1-jétől csak havonként két, kizárólag az előírt sárga színű, válaszos tábori postai levelezőlapon levelezhettek.7'’ Galyasi hagyatékában azonban egyet sem találtunk. Félj egyezésében a hadrendi szám az V. (szegedi) Hadtestparancsnokság V. honvédkerület V. közérdekű kisegítő munkaszolgálatos zászlóaljnál 1942. május 3- án felállított tábori közmunka századát jelöli. Akkor csak ettől a zászlóaljtól tizennyolc, 250 munkaszolgálatosból és századonként 40 fős keretlegénységből álló tábori munkásszázadot osztottak be a 2. hadsereghez. A 105/1, 2, és 3. század a doni áttöréskor megsemmisült vagy fogságba esett. A személyi állomány feltöltése után, változatlan hadrendi számmal, az V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj századainak elhelyezési körlete 1944 májusától Újvidéken volt. Galyasi tehát nem németországi területre került, mint 74 SZITA Szabolcs: A sárvári intemálótábor 1944. évi történetéhez. Vasi Szemle, 1989/4. sz. 563-569. p.; SÖPTEI István: Intemálótábor a Rába partján. Vasi Szemle 1988/3. sz. 377^100. p. 75 BRAHAM 1977. I. k. 344. p.; VRÚ, 1944. jún. 04. 10. p. 76 KARSAI 1962. II. 747. p. 199
