A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

A figyelés nagyon nehéz volt, mert a srapnel olyan nagy erővel röpködött, hogy minden pillanatban a hősi halálra számítottunk. A szanitészekért kiabáltak, de ezt csak nagyon ritkán lehetett látni. A telefon körül nagy volt a forgalom mindenütt, a századparancsnokok lázasan adták a parancsot az erős figyelésre és a kitartásra. Az ezred két zászlóalja a rajvonalban, 1. zászlóalja a közép mögött tartalék volt... Végre 10 óra tájon az orosz had jött előre. Megindult, mint egy csorda vagy birkanyáj, rendezetlen sorokban. A bakák az állásra támaszkodtak és kezdték a Manlicherből a meggymagot küldeni a muszkák felé. Hullottak az oroszok, és ha az egész fronton olyan jó kilövés lett volna, de a szomszédos 2. zászlóalj egynémely részén a kilövés nem volt alkalmas, mert az oroszok feljöhettek a rajvonalhoz 30 lépésre... Addig a golyó nem érte őket, akkor meg már az idő kevés volt lelövöldözni őket. Ehhez még hozzájárult az, hogy a 28-as cseh ezred a Dnyeszter partján tőlünk balra átadták magukat az ellenségnek. Ott az oroszok betörtek és jöttek hátunk mögé. A 4-es uláner ruthénok szintén átmentek, így az elfogás könnyen ment, mert ekkor már se vissza élve nem lehetett futni, mert már ekkor az orosz hátul jött, nem elöl. Elölről még voltak 1200-ra, hátul meg már a szuronnyal piszkáltak ki az árokból. Természetes, egy könnyen nem akartuk magunkat megadni, de végre is beláttuk, hogy hiába minden erőlködés. Felnyújtottuk a kezünket, mire az oroszok kissé megszelídültek és nem gyilkoltak olyan nagymértékben. A géppuskát én villámgyorsan szétdobáltam, nehogy ők használják még a még hátrább lévők ellen. Aztán kiugortam az árokból és futottam a többi bajtárs után. A golyó kegyetlenül fütyült, az oroszé is, meg a mi hátrább levő tartalékunké is...”10

A járőröző katonák és a hátvédként visszahagyott csapatrészek fokozottan ki voltak szolgáltatva az ellenségnek. Bereczki Sándort (1892) 1914. december elején a Kárpátokban fogták el, amikor járőrszolgálat alatt egy portyázó orosz különítménnyel találták magukat szemben és az ellenséges túlerő körülfogta őket. Albert Elek (1889) 1914 karácsonyán, Przemyslnél esett fogságba „amikor hetedmagával járőrben volt s mikor 5 embere pár perc alatt esett el és halt meg, miután az ő testét is 3 golyó járta át”. Kis Péter (1894) 302-es honvéd 1916. július 18-án járőrözés közben eltűnt, szeptember 22-én azután orosz fogságból írt. Holman János (1891) százada visszavonuláskor hátvéd volt, amikor egy hegytetőn bekerítették és foglyul ejtették őket.

Sokan harc közben jutottak fogságba, amikor a kedvezetlen helyzet vagy az ellenség túlereje miatt már nem lehetett értelme az ellenállásnak. Diószegi Sámuel (1884) 305-ös honvéd századának arcvonalát 1915. június 14-én váratlan támadás érte. A lövészárokban volt század nagyobb részét foglyul ejtették, csak 12-en tértek vissza a tartalékállásba. Az utóbb holtnak nyilvánított Kormány János (1881) 46. gyalogezredbeli tizedes 1915. március 5-én haslövés következtében megsebesült, a két harcvonal közt volt és valószínűleg orosz fogságba j ütött. A fronton eltűnt Takács István (1881) 85-ös népfelkelő egyik bajtársa röviddel később megírta, hogy sebesülten látta őt egy roham alkalmával, rá is kiáltott, hogy menjen hátra a kötö10 HL Pap János nemzetgyűlési képviselő iratai.

18