A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt

kollegialitás, röpgyűlést kell tartani, ha személyi problémák vannak, mivel ezek hátráltatják a munkát stb. A termelési értekezleteken állandó téma volt a tervteljesítés, a tervek hajszolása, vagy hogy mikor legyen Szabad Nép félóra, reggeli, vagy az ebéd előtt? A munkafegyelemmel is komoly gondok voltak, gyakori téma volt. Míg édesapám aktívan vett ezeken a gyűléseken részt, Czeglédi Nagy Ferenc beletörődőén csak nagyon ritkán és röviden szólt hozzá. Hogy kezdettől fogva voltak komoly feszültségek egy birtokomban levő irat is bizonyítja: „Nyilatkozat. Feleségem nevében kijelentem, hogy a Dobay Ferenc kartársra nézve sértő kifejezést feleségem, magáról megfeledkezve, asszonyi felindultságban tette. Hódmezővásárhely. 1953. III. 6. Fejér Endre”. Bizonyára egyesek nem nézték jó szemmel, hogy a volt tulajdonos ennyire aktívan próbál beleszólni az ügyekbe. Később egy levélben így ír édesapám: „Alkalmaztatásom csak formainak bizonyult, mert sem szakirányításom sem egyéb indítványaim el nem fogadták, sőt erélyes fellépésemre olyan helyzetet teremtettek, hogy a telepek területére hosszú ideig nem is volt módom belépni. Ennek a lehetetlen helyzetnek az illetékes Helyi Ipari Minisztérium egy vizsgálóbizottsága vetett véget. A megteremtett nyugvópont azonban csak arra alkalmas, hogy személyileg nem vagyok a legdurvább támadásoknak kitéve. De ez a termelés vonalán nagy fokú hanyatlást eredményezett. Értékes Gerbera állományom majdnem teljesen elpusztult, a szegfűnemesítést sem folytathatom... a szeg- füszaporításokat kertészetemben el sem lehetett kezdeni, mert sem munkaerőt nem kapok, sem a szaporítóházat nem tették füthetővé...”

A helyzetet fokozta, hogy Dobay Ferenc több ízben tájékoztatta a Helyi Ipari Minisztériumot levélben és szóban, hogy volt telepén a szakszerűség hiánya miatt romlik az állomány. Naivan azt hitte, hogy erre való hivatkozással talán visszakaphatja telepét, de csak azt érte el, hogy kitiltották telepéről, aminek a Minisztérium egy küldöttsége vetett véget. Egy időben annyira megromlott a viszony közte és a vállalati vezetők közt, hogy csak üzengettek egymásnak sógorán, Pongrátz Ferenc Zrínyi utcai lakoson át, pedig még hivatalosan a vállalat alkalmazottja volt. Édesapám nem hagyta szó nélkül, ha úgy látta, hogy a vállalat nem jól gazdálkodik az átvett értékekkel. Még a volt kishomoki gyümölcsösét is figyelemmel kísérte. 1953. december 14-én egy feljegyzést küldött a vállalat igazgatójának, hogy az ő volt kishomoki szőlőjében haladéktalanul kezdjék el a szőlő betakarását, mivel ez nem történt meg, és már komoly fagykárt szenvedtek a tőkék. „Amennyiben ez 2-3 napon belöl nem történik meg, kénytelen volnék az Államügyészséghez fordulni, felvetve a büntetőjogi felelősséget.” Gondolom, az ilyen viták is fokozták a Dobay Ferenc és a Kertészeti Vállalat vezetősége közti feszültséget. Az az érzésem, hogy édesapám tényleg elhitte, amit neki a Helyi Ipari Minisztériumban ígérgettek, hogy az állam felvirágoztatja a volt üzemét és ő ott benne megbecsült vezető lehet. Pedig ha tudta volna, hogy a városi vezetők miként vélekednek róla, nem nagyon bízott volna ebben. 1956 után pesti unokahúga adta át azt a kádeijelentést édesapámnak, amit Budapesten a FŐKÉRT Vállalat irodája mellett a földön heverve talált meg. 1956 októberében ugyanis kidobálták a FŐKERT irodájából az iratokat, és ezek között lelte meg unokahúga azt a káderjelentést, amit Molnár Sámuel osztályvezető

156