A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt

a hódmezővásárhelyi Városi Tanács VB nevében írt a Budapesti Virág és Dísznövény Termeltető Vállalatnak 1953. augusztus 8-án Dobay Ferencről. Molnár Sámuel ezt írta: „A felügyeletem alá tartozó Kertészeti Vállalatnál dolgozik, mint részleg műszaki vezető Dobay Ferenc. A tél folyamán ajánlotta fel az államnak telepét, így került a vállalathoz.... Dobay Ferenc megítélésem szerint osztályidegen, miután a földterülete igaz hogy 3 kát. hold volt, és egy villája. 1 kát. h. 100 nöl beépített melegháza volt, mely fenntartásához állandóan 6-7 munkást alkalmazott, nagyobb szezonokban 10-12 is volt. így a kizsákmányolok közé tartozott.” 1953 novemberében még megkapta a minisztériumtól a Helyi Ipar Kiváló Dolgozója címet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójára „a városgazdálkodás terén kifejtett kimagasló munkájáért.” Ő azonban ennek ellenére a sok feszültséget már nem bírta elviselni és 1954. január 5-én felmondott orvosai tanácsára, mivel ismét nagyon beteg lett. Erről tájékoztatta a Helyi Ipari Minisztériumot is. Felmondása napján a Minisztérium Kertészeti Főosztályának írt levelében ezt írta: „A mai napon kénytelen voltam megválni a hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalattól, (...) az okot nem kívánom említeni. Csupán azt tartom szükségesnek leszögezni, hogy a következményekkel, amit államosításom előtt közöltek velem a vállalat részéről, (hogy a lakásomból is menni kell) tisztában vagyok. Mégis meg kellett tennem, most egy bizonytalan és izgalommal teli jövőnek nézek elébe családommal együtt. Most még egy utolsó segélykiáltással fordulok Önökhöz...” Visz- szakérte a kishomoki szőlejét, a házat a hozzá tartozó villatelekkel (Ady Endre utca felől) és a lakóházzal összeépített kis szaporítónak használt üvegházat, amin át volt biztosítva a ház vízellátása is. Elöljáróban csak annyit, ezeket később sikerült is visszaszereznie.

Hogy milyen volt egy ideális kép a Kertészeti Vállalatról, amikor még édesapám is ott dolgozott azt szerencsére fel tudjuk idézni a Viharsarok 1954. január 1- jei számából. Ez a Magyar Dolgozók Pártja Csongrád Megyei Bizottságának napilapja volt. Szabó Mária írta azt a remek cikket, amiből alább idézek. Főleg csak az édesapámra vonatkozó részeket emelem ki.

„Ahol a hideg télben is pompáznak a virágok.

Megkapóan szép kép tárul elénk,amint belépünk a hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalat egyik hatalmas virágházába... A szegfűk sok-sok fajtájának évszázadok alatt kinemesített példányait láthatjuk itt. Egy-egy hosszú virágágyban ezer tő szegfű sorakozik. Színük változó: legtöbb a tűzpirosból van, mivel ez a szegfű a közönség kedvence.-A kertészet a divatnak termel -mondja Dobay Ferenc, a Helyi Ipar Kiváló Dolgozója kitüntető cím tulajdonosa^ Kertészeti Vállalat üzemvezetője. Mindig is annak termelt, mert a virág is éppen olyan divat, mint a ruha vagy a hajviselet... Világviszonylatban már 1910 óta a legdivatosabb virág a szegfű... Csupán itt a Kertészeti Vállalat I-es és Il-es telepén 60 ezer tő szegfű él és bontja ki pompás virágait... Budapesten kívül 30 nagy vidéki városban árulják a vásárhelyi szegfűcsodákat. A magyar nép együttérzésének kifejezése volt az a sok száz vásárhelyi föld termette szegfű is, amely a csehszlovák nép nagy fiának, Gottwald elvtárs

157