A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
virágkereskedések államosításáról. Szeptember 11-én Ábel János debreceni kertész írta édesapámnak: „Itt Debrecenben minden magán virágkereskedő beolvadt a Községi Vállalatba, mindnyájunkat átvettek.” Pap Istvánné, akinek Budapesten a XIV. kerületben volt saját komoly virágkertészete, és akit később annak államosítása után a minisztériumban az államosított pesti kertészetek központi ellenőrévé neveztek ki, szeptember 4-i levelében röviden ezt írta: „Köszönöm a szép virágot. Ma államosítottak 30 többi kertésszel együtt. Vigyázzanak maguk is.” Közben édesapámra pótadó címén óriási vagyonadót vetettek ki Hódmezővásárhelyen, tehát fokozták a nyomást. Ebben a feszült légkörben édesapám mai szemmel nézve igencsak bátor lépésre szánta el magát, levelet írt Rákosi titkárságához kertészete ügyében. Nem tudom mire számított, hogy az talán megvédi őt? A levelét a Helyi Ipari Minisztérium válaszolta meg 1952. szeptember 18-án: „A Rákosi Titkársághoz küldött levelét érdemleges elintézés céljából hozzánk küldték. Ezzel kapcsolatban közlöm, hogy szegfűtermelését további intézkedésig folytathatja. Népgazdasági érdek szegfűtermelésének megőrzése és feljavítása, ennek érdekében a Kertészeti Kutató Intézet bevonásával magánüzemű szegfűtermelését szakirányításom és ellenőrzésem alá veszem. Vajda József s. k. oszt. vezető” A továbbiakban a Helyi Ipari Minisztérium hatáskörébe került a magánkertészetek államosítása. Édesapám is velük volt kapcsolatban, több ízben próbált tőlük valamiféle védelmet kérni a helyi városi vezetőkkel szemben. 1952 szeptemberében számtalan információt kapott több helyről a várható eseményekről, személyes kapcsolatainak köszönhetően. Most ezekből idézek, mivel rávilágítanak a háttérben zajló folyamatokra. Schneider Józseffel vette fel először a kapcsolatot, ő a Budapesti Egyetemi Botanikus Kert örökös fökertésze volt, megbecsült, befolyásos személy. Mint tanár is működött az egyetemen, így volt tanítványaitól, akik az ötvenes évektől állami hivatalokban dolgoztak, sok információhoz jutott. 1952. szeptember 4-én írta édesapámnak: „...most általában pótadó címén súlyos terheket rónak ki a magántulajdonosokra. Államosítás rendszerint az önkéntes felajánlás útján történik. Ilyen esetben a helyi tanács a városi kertészetnek adja át kezelés céljából, a tulajdonos mint alkalmazott ott működhet.” Schneider szeptember 7-i levelében említi: „Ha sikerülne a kertészeti kutató intézet révén szegfű kísérleti és minősítő telepet létrehozni a Dobay Ur telepén a mai viszonyok közt ez volna a legmegfelelőbb.” A korábban már említett Pap Istvánné, aki kertészetének elvétele után a Minisztériumba került, több levelet is írt édesapámnak 1952 őszén. Levelein át bepillanthatunk egy kicsit az állami szerveknél zajló ötletelésekbe a magánkertészetek államosításával kapcsolatban. Szeptember 19-én írta Papné, hogy a Tervhivatalban és az Agrimpex-nél is járt. Itt egy szűkebb megbeszélésén felvetődött a két vásárhelyi kertészet államosítása.”Azonban Szabó Jóska, Farkas és Baraczka ellenezték azzal, hogy a minőségi nívó úgy tartható meg, ha a maguk kezelésében marad. Ez zárt ajtók mögött hangzott el...” Papné 1952. október 10-én egy hosszabb levélben közölte, hogyan sikerült leállamosított magánkertészetből rögtön az állami kertészeti csúcsvezetőségbe kerülnie. Ebben a pozícióban megpróbált ugyan segíteni volt kollégáinak, de érezhetően 153
