A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt
kezdte átvenni a hivatalos politikai frázisokat is. E levélből hosszabban idézek, mert érdekes és személyes jellegű, továbbá bepillantást enged a kulisszatitkokba: „Szerdán este egy kertészgyűlésen a Micsurin Agrártudományi Egyesületben voltam (ebbe olvasztották bele az Országos Magyar Kertészeti Egyesületet - a szerző megj.), ahol Farkas Dezső a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy a Dobay Kertészet védett telep, ahol igen értékes szaporító anyag található. Mosolyogtam mai levelén. Azt képzeli kedves Dobay Úr, hogy mellre szívtam az államosítást? Nem ismer maga engem. Másnap jelentkeztem a vállalatnál, hogy ha a saját telepemen nem hagynak meg, kisebb kertészet vezetését nem vállalom... Tudomásul vették és másnap közölték, hogy bevettek a vezérkarba. Engem neveztek ki az államosított kertészetek központi ellenőrévé és termelési felelősévé... Eddig volt 1 kertészetem, most meg 1+22, de azért szerencséjük a kertészeknek, hogy én vagyok a központban... Eddig az volt az elv, hogy senki sem maradhatott saját telepén, de én már többet visszahelyeztem a saját telepére... nem érintett tragikusan az államosítás, nekem való feladatot kaptam... Persze a 22 kertészetből nem tudok úgy megélni, mint az egyből azelőtt, de hát a szocializmust építjük, s talán helyes is, ha a fizetésben is közelebb kerüljenek az emberek... Az államosítás egyelőre szünetel, a minisztériumok megvárják, hogy fog a mi vállalatunk, a Pesti és Budai Kertészeti Vállalat működni.” Bár már előző cikkemben is említettem, de itt újra meg kell említenem azt a november 12— 13—14-én tartott Kertészeti Újító és Tapasztalatcsere Értekezletet is, melyen édesapám is részt vett Budapesten, a Gellért szállóban. Ilyen értekezletet 1952 őszén többet is rendezett a Helyi Ipari Minisztérium, ezeken a meghívott magánkertészeket próbálták rábeszélni a szocialista üzemekhez való csatlakozásra. Érezve a fenyegető veszélyt, több helyen érdeklődött esetleges álláslehetőségekről. Az 1952 őszén özönlő hírek és egyre feszültebb légkör hatására Dobay Ferenc sem látott más kiutat, mivel veszélyeztetve látta családja jövőjét, 1952. december 12-én Budapesten, a Helyi Ipari Minisztérium Kertészeti Főosztályán felajánlotta kertészetét a népgazdaság javára minden ellenszolgáltatás nélkül. Ugyancsak felajánlotta a Hód tava dűlőben fekvő 2534 möl földjét, valamint Kishomokon, a Nagysziget dűlőben fekvő gyümölcsösét. „Közel négy évtizedes kertészetünkben volt alkalmam és időm a szegfűnemesítés terén szaktudásomat kitökéletesíteni és így szaktudásomat is örömmel felajánlom...” A felajánlás eredetije nincs meg, csak arról egy 1954-ben kiállított hiteles másolat igen rossz állapotban. Az előző évkönyvben közölt, 1952. szeptember 2-án kelt felajánlást, melyet az eredeti cégjelzéses papírjára írta édesapám, valószínűleg vész esetére írta ő meg előre, hogy kéznél legyen, ha bármi váratlan történik. A felajánlásról tudomást szerezve a Városi Tanács VB rögtön intézkedett, és nem sokkal később, 1952. december 27-29- 30-án felmérte és egy átvételi jegyzőkönyvben rögzítette a tulajdonukba került értékeket. Gondolom, szegény édesapámnak szépen zárult ez az év... Az átvételi jegyzőkönyv a Csongrád Megyei Tanács VB Kommunális Osztályának átirata alapján készült. Nem részletezhetem a sok vagyontárgyat, csak megemlítem, hogy 109 tétel szerepel rajta. Igen akkurátusán, a legapróbb vagyontár154
