A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Ifj. Dobay Ferenc: Dobay Ferenc hódmezővásárhelyi kertész küzdelmes évei (1945-1980). Egy államosítás és ami utána történt

egyrészt a Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezete hódmezővásárhelyi csoportja, másrészt a Magyar Postaaltisztek Országos Egyesületének helyi csoportja. A Postaaltisztek levelét idézem: „A Hódmezővásárhely 1. számú Postahivatalnál rendezett altiszti szaktanfolyam záróvizsgája alkalmával, a vizsgabizottság tiszteletére tartott ünnepély és vacsora nívójának emelésére adományozott gyönyörű virágcsokrokért fogadja Dobay Úr - a tanfolyam hallgatói nevében - hálás kö- szönetünket. A postatisztek nem szokták elfelejteni azokat, akik velük együtt tudnak érezni és ezt az együttérzést alkalomadtán még anyagiakkal, illetve adományaikkal is segítik. A jó Isten áldását kérjük a nemesszívü adakozókra!” A Postások Szabad Szakszervezetének levele a köszönetnyilvánítás után ezzel zárul: „Tagjaink eddig is különös szeretettel kezelték Dobay Úr ügyét és ez az alkalom a jövőben is hatványozott mértékű előzékenységre fogja tagjainkat buzdítani.”

Látható tehát, hogy a szegfütermesztésből élő kertészet megszervezéséhez hányféle, manapság így mondanánk: logisztikai és humán szempontot kellett tekintetbe venni a szakmai követelményeken túl. Napjainkban van internet, mobiltelefon, de akkor édesapáméknak mindezt a feladatot egy hagyományos, vezetékes telefonon, táviratokon és leveleken keresztül, esetenként személyes utazásokkal kellett megszerveznie.

Édesapám 1946-ban átélte családjával a magyar történelem legnagyobb inflációját. Ez a háborús károk után újabb nehézséget jelentett számára. Azonban több érdekes dolgot feljegyzett ezen időszakról. Ismét őt idézem:

„1946. iulius hó 20-ig. Az infláció óriási méreteket öltött, a pénz óráról órára romlik, jelenleg 1 adópengő 1 100 000 Biliót ér. Viszont 1 Rubel, ami egy évvel ezelőtt 2 P 40 fillér volt, most ér 1 millió adópengőt. A virág ára a pénteki piacon 15 szálas csokorért (szegfű III. o.) 1 500 000 adópengő (1 billió 650 millió billió pengő), nem tévedés ez így van. Egy tojás 500 000 adópengő. Máról holnapra élünk. Isten segíts!”

Másik helyen leírja, hogy ebben az időben virágzott a cserekereskedelem: „Mivel pénzem nem volt, és pénzért az inflációban nem is lehetett semmit sem kapni, így a mama láncáért (60 gr) kaptunk 100 q szenet..., 50q-t pedig zsírért, szalonnáért és részben pénzért. 15 q tatai darát padlókért cseréltem a Kovács téglagyárral... 1947. jan 1-ig elfogyott kb. 50 q szén, 20 q fa.” Ezután még feljegyezte: „1946. aug. 1. Bejött a sokat reklámozott forint, ma 10-én még szilárdan áll.”

1946 őszétől lassan visszatért a kertészetben minden a megszokott, háború előtti kerékvágásba. Most már elkezdte édesapám vezetni a szokásos, rendszeres feljegyzéseket, melyek sokáig elmaradtak, hiszen a háború utáni zűrzavaros helyzeten kellett úrrá lennie. Erről ezt írja: „1946. szept. 25-ig rengeteg munkám miatt nem vezettem naplót. Cyclamen magot eladtam (9000 szemet)... befolyt kb. 800 Frt... szept. 1.-től van munkásom, napi 6 Frt 8 órára. Kénytelen voltam eladni patent lemezeket, hogy biztosítsam a folytonosságot... Rendeztem az elmaradt adókat 120 Frt, jelenleg 160 Frt készpénzem van, és 100 forinttal tartoznak nekem... Isten segítsen!”

149