A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)
Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban
rekán, a volt közös Hadügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium adatai alapján, a Belügyminisztérium illetékes osztálya a Magyar Birodalom első világháborús emberveszteségét a következőkben állapította meg: a 3 549 299 bevonult halottakban, halottnak tekinthető eltűntekben és hadifoglyokban 660 821, sebesültekben 748 359, hadifoglyokban pedig 734 316 főt vesztett. (A számítás azt vette alapul, hogy tapasztalat szerint az eltűntekként kezeltek egyharmada tényleg elesett, kétharmada pedig hadifogságba került, ez utóbbiaknak körülbelül egy hatoda pedig a fogságban elhalt, illetve tényleg elesett.)2 3 Az így kimutatott hadifogoly-veszteség az 1910. évi népszámláláskor 20 608 357 lakost számláló birodalomban a lakosság 35 ezrelékének felelt meg. E számítás szerint a bevonultak 20,6%-a, tehát több mint minden ötödik bevonult megjárta a hadifogságot, és ebben nincsenek benne az ott elhaltak. A világháborús veszteségekre is kérdező 1920. évi népszámlálás az összes veszteségnem figyelembevételével, a megye népességéhez viszonyítva a legsúlyosabb áldozatot Csongrádban mutatta ki (kerekítve 106 ezrelék). Csongrád sebesültekben is az élen állt (55 ezrelék), rokkantakban pedig a harmadik helyre került (16 ezrelék), hadifoglyokban viszont már nem szerepelt az első négyként (31-28 ezrelék) és utolsó négyként megnevezett vármegye közt. (Az adatfelvétel szerint legkevesebben Tolnából és Somogyból kerültek hadifogságba: 18 ezrelék.)1 Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely esetében tudjuk, hogy azon alakulatok, melyekben innen a legtöbb katona szolgált, az 1918 őszi összeomláskor lényegében elkerülték a fogságba jutást. Az egyik helyi lap, a Magyar Nemzetőr 1921. március 15. és április 1. között folytatásokban közreadta a fogságból 1919 márciusától hazatért vásárhelyiek névjegyzékét. Ez összesen 649 személyt tartalmaz. Ismert ugyanakkor, hogy már 1915-ben megkezdődött a rokkant hadifoglyok kicserélése, és az oroszországi forradalmi események 1917 után hadifoglyaink tömegesebb hazaáramlását tették lehetővé. Korábbi megállapításunk szerint a sajtó híradásaiban, a veszteséglajstromokban és egyéb forrásainkban valamivel több, mint 2 ezer fogságba esett vásárhelyi katona neve olvasható. Az utóbb megismételt, valamennyi szóba jöhető forrásra kiterjedő adatgyűjtés révén, majd a rendelkezésre álló és újabban felkutatott személyes adatok összevetése, a személyazonosságok lehetséges kizárása után ez a szám 1800 főre módosult. Ugyanakkor az igen sok egyszeri, sőt csak véletlenszerű említés arra utal, hogy a valós szám ennél lényegesen magasabb lehetett, és meghaladhatta a város 62 ezres lélekszáma mellett több mint 32 ezreléknek megfelelő 2 ezer főt is. (Ez is mutatja - mint a háborús halottak esetében szintén megfigyelhető -, hogy az 1920. évi népszámlálás e téren elvégzett adatfelvétele, amint azt maga a KSH is megállapítani kényszerült, nem tekinthető teljesnek.) 2 MIKE Gyula: A Magyarbirodalom és a mai Magyarország vérvesztesége a világháborúban. In: Magyar Statisztikai Szemle 1927/7. 626-627. 3 Ugyanott 630-631. 12