A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Makó Imre: Hadifogoly hódmezővásárhelyiek a nagy háborúban

Vásárhelyről a legtöbben - kiugróan magas számban - orosz, ezt követően olasz, majd kisebb számban román, francia, szerb és angol fogságba kerültek. A legtöbben 1915-ben, majd 1916-ban, és még a háború első évében, 1914-ben.

Az ellenség fogságába jutás megítéléséről is szól a következő eset. Még a háború elején, a gyászos galíciai visszavonuláskor egy utóvédként visszamaradt, idősebb népfelkelőkből álló gyalogezrednek nagyon kellett igyekeznie, hogy az oroszok ne vágják el visszavonulási útvonalát. „Bár ki voltak fáradva és éhezve, de azért mind azt kiáltotta, hogy ne féljen az ezredes úr, elérjük még az éjjel Turkát, ha pedig éjjel az oroszok meglepnének, mert hisz’ erre is lehetett számítani, akkor, ameddig egy ember él, addig harcolnak, de fogságba nem kerülnek.”4 A rendkívüli menetteljesítménynek köszönhetően minderre nem kellett, hogy sor kerüljön. A történethez tartozik még, hogy az alakulat maradványait is tartalmazó 102. népfelkelő gyalogezred később, már a gorlicei áttörést követő üldözésben elszakadt a szomszédos csapattestektől, és nagyobb része fogságba került.

A világháborús emlékalbumokból és a háborút követő évtizedekben megjelent kiadványok életrajzi adataiból is kitűnik, hogy a hadifogságot a társadalom a hazáért elszenvedett áldozathozatal egyik formájaként fogadta el. Viszont ahol lehetett, azt el nem hárítható okokhoz kötötték, mint az eredményes kitörést is ellehetetlenítő bekerítés, vagy a katonát magatehetetlenné tevő sebesülés.

A fogságban történt elhalálozásokról - tekintettel azok közjogi és családjogi következményeire, mint örökösödés, új házasság kötése stb. - már pontosabb információval rendelkezünk. Összesen 375 esetet regisztráltunk, e számban azonban közel 50, az akkori vélelmezés szerint fogságba esett, magáról viszont életjelt nem adó eltűnt is szerepel. A legtöbb áldozatot - már az érintett foglyok magasabb számából eredően is - az orosz fogság szedte, ami egyenes arányban állt a fogságban eltöltött idővel. Legkevésbé a román és a szerb fogságot lehetett túlélni, szemben az olaszországi, még inkább a francia és angol fogság türhetőbb viszonyaival.

A következőkben a szakirodalom5 és a Hódmezővásárhely esetében személyre lemenően elvégzett adatgyűjtés révén áttekintjük az első világháborús hadifogság főbb vonatkozásait. A fogolyélet közismertebb körülményeire (élelmezés stb.) terjedelmi okokból nem térhettünk ki. A példaként említett esetek forrását általában idézetnél nevezzük meg, a többi megtalálható a hódmezővásárhelyi levéltárban elhelyezett gyűjtésünkben. Az egyes személyek azonosítását leginkább, ahol az ismert, a zárójelben megadott születési év segíti. Elsődleges forrásul a korabeli helyi sajtó, valamint Fejérváry József családtörténeti munkája6, míg a fogságban elhaltakról a már említett Életünket és vérünket! című kötet szolgált.

4 SZ. SZŰCS Mihály: Huszárként a világháborúban, 1914-1918. Sajtó alá rendezte: MAKÓ Imre. Hódmezővásárhely, 2018. 23. Az eredeti kézirat: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Hódmezővásárhelyi Levéltár (a továbbiakban: HL) Sz. Szűcs Mihály gazdálkodó iratai.

5 Mindenekelőtt: Hadifogoly magyarok története I—II. (Szerk. BAJA Benedek - LUKINICH Imre - PILCH Jenő - Z1LAHY Lajos) Budapest, 1930.

6 FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929.

13