A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2019 (Hódmezővásárhely, 2019)

Tanulmányok - Presztóczki Zoltán: Takács Ferenc országgyűlési képviselői tevékenysége (1935-1939)

1936. május 13-án, az 1936/37. évi állami költségvetés vitája során Takács Ferenc méltatta az előtte szóló kormánypárti Németh Imrét, aki a telepítési törvényjavaslat felsőházi elfogadására számított. Az arisztokratákról szólva megállapítja, hogy többségükben „mindig gőgösen haladtak el a magyar nép szenvedései mellett”. A keresztény és nemzeti kormányok felelősek magyar nép mostani (1936-os) helyzetéért, és ez elől a felelősség elől nem is szabad kitérniük. A Gömböskormány semmit sem váltott be ígéreteiből. A mezőgazdaság romokban hever, a fiatalok főleg városi hivatalokban akarnak elhelyezkedni. A jelenlegi siralmas helyzetből való kijutás lehet, ha tervszerűen áttér hazánk a prosperáló mezőgazda- sági ágazatokra. Az adórendszer a közvetett adónemekre. Például a fogyasztási adókra épül, amelyek főleg a szegényebb rétegeket sújtják. Míg cukor-, só- vagy gyújtószer-adóból óriási bevétele van az államnak, fényűzési adó formájában keveset szed be. A cukorral kapcsolatban Takács - egyébként teljes joggal - sérelmezi, hogy amíg az emberek 1,40 P-s kilónkénti áron jutnak hozzá a cukorhoz, addig a szeszgyárak 10 P-s mázsánkénti áron szerzik be. A népet már nem lehet újabb adókkal terhelni, mert mindennapossá vált az a jelenség, hogy a végrehajtók élőállatot, szerszámokat, még kapanyeleket is lefoglalnak, ha az adós nem tud készpénzzel fizetni. Ezután felsorolta az évi 400 ezer pengő körüli jövedelemmel rendelkező nagytőkéseket és nagybirtokosokat is, akik kivételes helyzetet élveznek Magyarországon. Őket kellene sújtani adókkal. Olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a magyar anyák kénytelenek menekülni a gyermekáldástól akár életük kockáztatása árán. Takács ezzel az abortuszok megnövekedett számára utalt. Beszéde végén közölte, határozati javaslatot nyújt be a hitbizományok megszüntetéséről és arról, hogy az egy kézben lévő birtoktestek ne legyenek 200 kát. holdnál nagyobbak, kivéve a mintagazdaságokat. Javaslatát a kormánypárti többség elutasította.54

Május 29-én ismét hozzászólt az 1936/37. évi költségvetéshez, ezúttal a Földművelésügyi Minisztérium kapcsán. Sürgette a mezőgazdasági munkabérek rendezését és a minimálbér megállapítását. Megjegyezte, hogy munkásjóléti célokra keveset költ a tárca: miközben erre a célra 300 ezer, addig az állategészségügyre 1 millió 355 ezer pengő jut évente. Fontos lenne ezeket az aránytalanságokat felszámolni. Olyan termelési ágakra kell fordítani jelentősebb összegeket, amelyeknek van jövőjük és a kisemberek kezén vannak. A termelés növelése szempontjából Takács szerint elengedhetetlen az Alföld klímájának megváltoztatása. Ezt erdősítéssel és öntözéssel lehet elérni. Az öntözéses gazdálkodás elterjesztésénél az ármentesítő társulatoknak (amelyek a csatornákkal rendelkeznek) is fontos feladatok jutnának. Hódmezővásárhelyen 120 törpebirtokos összeállt, és kisparcelláikon konyhakertészetet folytattak. Itt a Kamocsay Gábor által vezetett Hódmezővásárhelyi Zöldségtermelő és Kertész Egyesületről van szó, amely 1913 óta igyekezett elterjeszteni a bolgár rendszerű, öntözéses kertészetet. Takács szerint fontos lenne támogatni azokat a gazdaságokat is, amelyek artézi kútjaik segítségével megvalósították az öntözést. A gyümölcstermesztés hazánkban katasztrofális helyzetben van,

54 Képviselőházi napló, 1935-1939. VII. köt. 420-426.

101