A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Kovács Kálmán Árpád: A szabadság és üdvbizonyosság toposzai Baltazár Dezső 1921. november 6-i hódmezővásárhelyi beszédeiben

KOVÁCS KÁLMÁN ÁRPÁD

A SZABADSÁG ÉS ÜDVBIZONYOSSÁG TOPOSZAI BALTAZÁR DEZSŐ 1921. NOVEMBER 6-1 HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI BESZÉDEIBEN

A hamarosan megjelenő „Hódmezővásárhely története” monográfia harmadik kötete számára én írtam meg az „Egyházi élet a két világháború közötti Hódmezővásárhelyen” című fejezetet. Kutatásaim során szembesültem a hódmezővásárhelyi református lelkészi, világi (nemlelkészi, presbiteri, tanári) és formálódó elit ([főigimnáziumi tanuló ifjúság), valamint az egyszerűbb egyháztagok keresztyénség-, protestantizmus-, reformáció- és kálvinizmus-olvasataival. Ezek a valláserkölcsi alap, a lelkiismereti, vallási, tudományos és politikai szabadgondolkodás, szemben a lelkeket és eszméket megbéklyózó nemzetietlen ultramontanizmussal, klerikalizmus- sal, dogmatizmussal, institucionalizmussal, illetve tolerancia és valódi keresztyén egység letéteményese szemben a gyűlöletkeltő, megosztó és felekezeti türelmetlenséget szító „jezsuitizmussal”. Belsőséges, meggyőződéses vallási karizmák a külsődleges, szervezetiekkel szemben, végül a kálvinizmus mint a legősibb magyar demokratikus intézmény, a magyar nemzeti érzés megalapítója és mindig minden nemzeti érdek legbuzgóbb harcosa, amely nemcsak egyházának, hanem a legiga- zabb magyar népies és nemzeti érzésnek, a magyar nyelvnek, kultúrának, hazának és országnak (államnak) is fenntartója. Sajátos hiátusként és késésként érzékelhető a hódmezővásárhelyi reformátusok között is a szociális gondolat megfogalmazása. Ezeket az olvasatokat igyekeztem a kor református egyházi irányzatainak erőterében elhelyezni, de terjedelmi okokból a monográfiában ezekre mindössze utalások szintjén hivatkozhattam. A kötet egyik szerkesztője, Marjanucz László, a Szegedi Egyetem Új- és Legújabbkori Történeti Tanszékének vezetője bátorított az általános egyháztörténeti és egyházpolitikai szálak felgöngyölítésére. Úgy tapasztaltam, hogy Hatos Pál kiváló tanulmánya1 és Kosa László megkerülhetetlen munkássága1 2 3 ellenére továbbra is igen sok az ismeretlen a magyar kálvinizmus önazonosságképző toposzai területén.

A Veritas Intézet 2014-es évkönyvében jelent meg „Az állam-egyház viszony és a református felekezeti öntudat problémái a 19. században” című tanulmányom1, amelyben kimutattam, hogy a sajtókapitalizmus („print capitalism”) kialakulása kedvezett az öntudat jelszószerű képződményekben való összefoglalásának. Eddig főleg az egyházi publicisztikai nyilvánosság felé irányuló öntudatjelzőket vizsgáltam, mint az evangéliumi, protestáns, kálvinista, konfesszionális, ortodox, puritán,

1 Hatos Pál: A magyar protestantizmus és eszmei fordulata Tisza Istvántól Ravasz Lászlóig. Múltunk 50. (2005: l.sz.) 89-117.

2 Kosa László: Művelődés, egyház, társadalom. Tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Bp. 2011.

3 Kovács Kálmán Árpád: Az állam-egyház viszony és a református felekezeti öntudat problémái a 19. században. Problémafelvetés és kultúrtörténeti háttér. In: Veritas Évkönyv 2014. Szerk. Ujváry Gábor. Veritas Történetkutató Intézet - Magyar Napló Kiadó, Bp. 2015. 13-50.

85