A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Kovács Kálmán Árpád: A szabadság és üdvbizonyosság toposzai Baltazár Dezső 1921. november 6-i hódmezővásárhelyi beszédeiben

pietista, liberális, demokratikus, institucionális,4 hierarchikus, romanista-ultramon- tán-jezsuita, szocialista. Kimutattam, hogy a magyar reformátusság széles értelmezési skálán megoszló öntudata ellenére néhány közös kristályosodási pont mentén illesztette magát a magyar közjogi rendszerbe. 1. Dicső múlt a nyelv, az alkotmányosság és a nemzeti lét megtartásában. 2. Üldözöttségtudat, az üldözésben való felőrlődés tudata. 3. A jelen kisszerüségének tudata a dicső múlthoz és a világprotestantizmus virágzásához képest. 4. Annak tudata, hogy a jelen kisszerűsége ellenére mégiscsak a reformátusság a magyar jövő záloga. 5. A „nemzet szolgálatában” álló közösségi moralitás tudata, mely egyénenként és irányzatonként eltérő mértékben kristályosodik a szakralitás-politikum-humanitás pólusai mentén. 6. Kifelé a római vallási létformával való nagyon erőteljes kontroverzia, befelé megalkuvás lehetőségei, ennek némely előnyeivel. Tanulmányom végén arra jutottam, hogy a 19. századi református öntudat minden válságérzet ellenére még mindig komoly szellemi és morális tartalékokkal rendelkezett, mellyel a nemzeti politika színterein továbbra is számolni kellett. Ennek alapja az volt, hogy ellentmondásai, évtizedes vitái ellenére rendelkezett egy transzcendenciát sem nélkülöző evilági küldetéstudattal.

Jelen tanulmány tárgya egy 1921. november 6-i Baltazár-beszéd világnézeti, szellem- és politikatörténeti tárgyú elemzése. Megszületésének körülményei az alábbiakban vázolhatóak. A református emlékezetkultúra - a nemzeti emlékezetkultúrához hasonlóan - a 19. század utolsó évtizedétől kezdve próbálta megtalálni azokat a támpontokat, fogódzókat, melyek segítségül szolgálhatnak saját önazonosság-tudatának kifejtésében. Ezeket pedig a különböző emlékévekben vélte föltalálni. Nyitotta a sort az 1890-es Károli-emlékév, majd folytatták a millennium református emlékünnepélyei,5 az 1906-os Bocskai-emlékév, az 1909-es Kálvin-emlékév, majd az 1917-es reformáció-emlékév, melynek magyarországi előkészületei már 1908-ban megkezdődtek.6 Hódmezővásárhelyen ebben az időszakban két nagy je4 Az institucionális elem Victor János 1917-es fogalmi konstrukciója, aki alatta a népi vallásos tradíciókat és szertartásokat értette. Ezt a jelleget szerinte egyáltalán nem szabad lebecsülni, mivel minden őt ért jogos kritika mellett is képes volt a 18-20. század felvilágosult korszellemének támadásai és teológiai áramlatainak viharai között is egyben tartani a magyar reformátusságot. A reformátusság azonban az institucionális elem minden erénye mellett sem nélkülözheti a „mozgalmi jelleget”. Victor János: A látható egyház dicsősége. Keresztyén Lelki- pásztor 15. (1917) 78-80. Victor János sorait az I. világháborús propaganda által edzett hallgatóság számára vetette papírra, a sorok áthallása pedig egyértelmű a „Ha a kürt bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül akkor a harcra?” (lKor 14,8) igeverse felé.

5 Lásd Juliane Brandt: A protestánsok és a millennium. Felekezeti és nemzeti identitás a késő 19. század nemzeti ünnepeinek tükrében. Századvég, 3. (1998: 11. sz.) 168. vagy Uő: Felekezeti és nemzeti identitás a 19. századi Magyarországon: a protestáns egyházak. Századvég 8. (2003: 29. sz.) 3-36.

6 A genfi reformáció emlékmű ügyében megkeresett Konvent az emlékmű alakjai közé először”!...] vallásszabadságunk nagy harcosát, Bocskai Istvánt és a Bézával is levelező Szegedi Kis Istvánt” javasolta. Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Budapesten, 1908. június 30. és július 1. napján tartott üléseinek jegyzőkönyve. Szerk. Baksa Lajos.

86