A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: Barabás István unitárius lelkész élete és egyházi pályája

adófizetés - talán ezért is születhetett meg ellenük az adófizetés „kibújása alóli” vád - hanem önként ajánlottak fel bizonyos összegeket. Ezt tanúsítja az is, hogy a Benczúr, a Megyelka, a Figura és a Szamecz család közel 800 forintot adott kölcsön az egyházközségnek az unitárius temetőkert létrehozása céljából, és ahogyan a krónikás írta . .e kölcsönt a legtöbben sohasem követelték vissza”. Az első nyilvános istentiszteletre 1880. május 17-én került sor a polgári iskolában (a későbbi Óvónőképző Intézetben), amelyet Nagy Lajos kolozsvári esperes tartott. „Az első unitárius istentisztelet híre a városban futótűzként terjedt el. Mindenki jelen akart lenni ezen, az érdeklődők száma óriási volt [...] még az utcáról is hallgatták...” A termet Takó Ferenc igazgató bocsátotta az unitáriusok rendelkezésére. Ez a jócselekedete majdnem az állásába került, a városi törvényhatóság ugyanis nem nézte jó szemmel a terem ilyen célra való kiadását. Az unitáriusok védelmében ekkor szólalt fel első alkalommal Kovács József téglagyáros, mondván „...az unitárius vallás a legtisztább és legérthetőbb vallás, emberiség tekintetéből helyes dolog volt a terem istentisztelet céljára való átadása.” Az első istentisztelet hatására néhány hónap múlva az unitárius hívek száma megkétszereződött.14

1882-ben a hódmezővásárhelyi leányegyházközséget a Budapesti Unitárius Egyházközséghez csatolták, ezzel Derzsi Károly'5 fővárosi lelkész gondozása alá került. Az ő prédikációinak a hatására 1883 karácsonyán már 168 fő tartozott a vásárhelyi unitárius gyülekezethez, akik többnyire a református egyházat elhagyók közül kerültek ki.16 A helyi református presbiterek 1883-ban ezért meg is támadták Derzsi Károlyt, azt állítva róla, hogy „izgat és lázit”, de Nagy Sándor városi főkapitány nem adott okot a lelkész indokolatlan elmarasztalására. Válasza meglehetősen nagy jóindulatról árulkodik: „Tudom kötelességemet, de amit az unitárius lelkész végez, nem izgatás, hanem a gondolat és a meggyőzés szabadsága, amit tiszteletben kell tartanom.” A lelkésszel, és magával az unitárius vallással szembeni elégedetlenség ezzel azonban nem múlt el. 1884 januárjában Derzsi Károly hivatalosan is kérelmezte a városi törvényhatóságnál, hogy a felső leányiskola nagytermében havonta tarthassanak istentiszteleteket. Kovács József képviselő az elsők között vette védelmébe az unitáriusokat, immáron másodszorra, de a kérést mások részéről természetesen nagy felzúdulás követte, s ebben Draskóczy Lajos evangélikus és Karancsy Dániel református lelkészek jártak az élen. „Ez a két pap a legvastagabb türelmetlenséget hirdette törvényhatóságunk zöld asztala mellett.” - tudósított a Vásárhely és Vidéke c. lap.17 Ezek után a vásárhelyi unitáriusok - nem várva

‘“ÁGOSTON József: 1936. 13-15.

15Derzsi Károly (Tordátfalva, 1849 -Torda, 1905) Székelykeresztúron és Kolozsvárott tanult, majd Londonban képezte magát. 1870 és 1872 között a tordai iskola tanára volt. 1881-től 1896- ig a budapesti egyházközségben szolgált, majd visszatért Tordára. A budapesti egyházközség megteremtője, és másik öt fiókegyházközség létrehozása is az ő nevéhez köthető. Ld. KELEMEN Miklós 1999. 49.; KOVÁCS István: Hódmezővásárhelyi életrajzi kalauz. Hmvhely, 2015.68.

'"ÁGOSTON József 1936. 16.

I7RETKES Attila 2013. 14-15.

37