A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Nagy Gyöngyi: Barabás István unitárius lelkész élete és egyházi pályája

gyülekezetek pásztor nélkül maradtak, és mivel Kolozsvárról nem fogadtak el új lelkészeket, a 17. század első felében az első unitárius gyülekezetek lassacskán elhaltak.3

Az unitárius vallást 1848-ban Magyarországon is törvényesen bevett vallásnak ismerték el, mely után az unitárius eszme ismét elkezdett terjedni az Alföldön.* * 6

Ennek köszönhetően az unitárius egyházalapító püspök, Dávid Ferenc halála után háromszáz esztendővel, 1879-ben Hódmezővásárhelyen ismét újjáéledt az unitárius vallás. Ekkoriban élt a városban az Erdélyből való, unitárius vallású Kövendi Nagy Tamás polgári iskolai tanár. 1879 elején bibliakört szervezett, amelyet elsősorban a református és az evangélikus vallású iparosok és tisztviselők látogattak. Közülük tizennégyen 1879. április 14-én elhagyták az evangélikus egyházat, és a Kolozsvári Unitárius Egyházközséghez csatlakoztak.7 Az első áttérők között volt id. Szamecz András szűcsmester és fia, ifj. Szamecz András bírósági végrehajtó, Megyelka József szabó, Megyelka Lajos, Figura Dániel, Horémusz András csizmadiamesterek, Benczúr István tímármester, Hermann Béla városi hivatalnok és családtagjaik. Az első gondnok Szamecz András lett, a pénztáros Benczúr István, a jegyző pedig Hermann Béla.8 Az Erdélyben megszülető vallás iránt az alföldi mezővárosban egyszeriben olyan sokan kezdtek érdeklődni, hogy több tucat református vásárhelyi csatlakozása után, 1879. május 22-én megalapították a Hódmezővásárhelyi Unitárius Leányegyházközséget.9 A fent említett első áttérőket, akik az újonnan alakult egyházközség elnökségét és keblitanácsát10 * alkották, számos bírálat érte. A református és a katolikus egyház is azzal vádolta őket, hogy az adófizetés elkerülése végett „menekültek” az unitárius egyházba." Ennél valószínűbbnek tűnik az a feltételezés, hogy az iskolaépítés ügye miatt keletkezett viszály az evangélikusok között, akik ezért elhagyták egyházukat.12 A vásárhelyi unitáriusok krónikása, Ágoston József13 szerint az első unitáriusokat nem terhelte kötelező

’ÁGOSTON József: A hódmezővásárhelyi unitárius egyház története. Unitárius kereszténység 3.

sz. Grafika Nyomdavállalat, Budapest, 1936. 7-9. (A továbbiakban: ÁGOSTON József 1936.)

6ÁGOSTON József: A hódmezővásárhelyi unitárius egyház története. 1936. 9.

7RETKES Attila: Téglagyáros az unitarizmus szolgálatában. Kovács József és a hódmezővásárhelyi egyházközség első évtizedei (1879-1928) = Unitárius Élet, 2013. nov.-dec. 67. évf. 6. sz. 14-18. 14. (A továbbiakban: RETKES Attila: 2013)

8ÁGOSTON József 1936. 12.

’RETKES Attila 2013. 14.

10A keblitanács negyedévente ülésező hatóság, amely végrehajtja a közgyűlés és a felsőbb egyházi hatóságok határozatait. Ld. KELEMEN Miklós 1999. 93.

“RETKES Attila 2013. 14-15.

"BÖSZÖRMÉNYI Ede: Egyházi élet és erkölcs. Unitáriusok. In: Hódmezővásárhely története II/2. Főszerk.: SZABÓ Ferenc, Hódmezővásárhely, 1993. 705-707. (A továbbiakban: BÖSZÖRMÉNYI Ede 1993.)

"Ágoston József (Radicsfalva, 1901 - Budapest, 1987) 1920-ban települt át Erdélyből, 1921 és 1944 között a rendőrségnél szolgált. 1935-től a budapesti egyházközség presbitere, s ebben a minőségében felkereste a vidéki gyülekezeteket és tanácsokkal látta el őket. Szenvedélyes könyv-, képeslap-, pénzérme- és bélyeggyűjtő volt. Ld. KELEMEN Miklós 1999. 13.

36