A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

és kőművesként dolgozott. Gál Sándornak is Jugoszlávia felé sikerült megszöknie, majd ő Németországban telepedett le, családot alapított és megélhetést szerzett.

Mérai Kálmán, aki szintén részt vett a Fehér Gárda szervezkedésében, börtön- büntetéséből 1956. október 28-án szabadult ki Márianosztráról. Társaival Szobon és Dorogon át gyalogosan, majd teherautóval jutottak el Sopronba. Éjszaka csempészek vitték át őket az aknazáras határon, a Bécs melletti karlstadti menekülttáborba. Akkor a lágerben már mintegy tízezer magyar menekült volt, amely november 4., a szovjetek magyarországi beavatkozása után hozzávetőlegesen 200 ezerre duzzadt föl. Innen kerültek „szétosztásra”, Méraiékat Svájc fogadta be, ő ott élte le életét.

Papp Imrét, a Fehér Gárda mozgalom egyik tagját is bebörtönözték, majd a népköztársaság államrendje elleni szervezkedés miatt sok társával együtt bebörtönözték. 1956. október végén szabadultak ki, amikor a Vásárhely környékiek elindultak haza. Azonban szembe találták magukat a beözönlő szovjet páncélos alakulatokkal, így visszafordulva jutottak át Ausztriába. Itt ismerkedett meg - szintén a menekülttáborban élő - későbbi feleségével. Amikor hónapok múlva sikerült Amerikába kijutnia, menyasszonya is utána megy és Clevelandben telepednek le.

A szökési módszerek és az egyéni sorsok a legváltozatosabban alakultak: Si- monffy városi csendőrőmagy volt 1945-ig, a Népbíróság ítéletére várva, egykori beosztottja volt a városi börtön fogiára, egyik éjszaka „elfelejtette” rátolni a fogdaajtó reteszét. így jutott ki a börtönből, majd az országból is.

A Kisállomáson, egy éjszakai tehervagonra fölkapaszkodva indult el 1956-ban Makó Márton, aki a helyi laktanya törzsfőnöke volt. A szemafort átállították, hogy fölugorhasson, és Jugoszlávia felé hagyta el az országot.

A kor egyik jellegzetes története már az Adriára szervezett tengerparti útról szól, amikor még ide is csak négyévente lehetett utazni. Éjszaka, fölfűjható gumimatracon evezett át Pikali Lajos Olaszországba.

Terhes Pál a befagyott Tisza jegén hason csúszva jutott át a határon Jugoszláviába.

Elek Áron református lelkész Amerikába került ki, Kalifornia nagy kukoricatábláiba ment, ha elfogta a honvágy.

Samu János későbbi szakfordító (Hawaii, USA) többször is megkísérelte a határátlépést, házilagosan hamisított okmányok „gyártásával”, míg végül sikerült kijutnia Ausztriába.

Ebben az időben szöktek, menekültek ki külföldre a következő ismertebb vásárhelyiek: Borsodi Ferenc festő- és grafikusművész (Ausztria), Czakó József közgazdász (USA), Elek Áron református lelkész (USA), Endrey Antal ügyvéd, író, lapszerkesztő (Ausztrália), Ferrari Violetta színész (NSZK), Hamza D. Ákos filmrendező, producer, festőművész (Franciaország, Brazília (1956-1989), majd újra Magyarország), Gallyas Sándor (Svédország), Havay János közgazdász (Hollandia), Kovács L. László professzor (USA), Héjjá András vegyész, kohómémök (Dél-Afrika), Kaáli Nagy György diplomata, ügyvéd, újságíró (Kanada), Kassay

153