A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

Dezső szakorvos, egyetemi tanár (USA), Kovács Ella kosárlabdázó olimpikon (USA), Solymár (Stréhling) János jezsuita atya (Svédország-Kanada) és mások. Ötvenhat után - a nagyszámú kivándorlás mellett - újabb belső vándorlás figyelhető meg. A forradalomban résztvevő diákokat szüleik más városok iskoláiba íratták át, gyakran oda, ahová ők is elköltöznek. A felnőttek egy része is elvándorol rövi- debb időre máshová munkát vállalni, ahol nem ismerik, nem kérdezik múltját. A más városban való letelepedés gyakran végleges lesz, családalapítás, kedvező munkaalkalom miatt.

Az 1956-os szabadságharc leverése után is sok magyar, és köztük vásárhelyi fiatal fiú és férfi választotta a Francia Idegenlégiót, ahol életveszélyes, de jó megélhetéssel kecsegtető szolgálattal várták az idegen nemzetek fiait. Főként az akkor még francia gyarmati tartományban, (Algéria) kellett harcolniuk az ország 1962-es függetlenné válásáig. Akik maradtak, azokat áthelyezték a közép-amerikai és Csendes-óceáni francia területekre. Egy részük polgári állást vállalt, másik részük a francia hadseregben folytatta szolgálatát. Hazautazásuk még nehezebb volt, más kivándoroltnál, itthoni rokonlátogatásukkor újra megfigyelték őket.

Az itthon maradt család többi tagjait megfigyelte az államvédelmi szolgálat. Csak szűk körben, a gyerekek előtt titkolva beszéltek a kivándorolt családtagról. A levelezés sokáig szigorúan cenzúrázott volt nyugatra, a legkülönbözőbb trükköket, titkos szóhasználatot, a sorok közti olvasást kellett alkalmazni levélíráshoz. A telefonálási lehetőség még nehezebb volt, s a lehallgatások miatt sokkal személytelenebb lett. A nyugatról küldött csomagot is rendszeresen felbontották, gyakran sérülten, hiányosan kapták meg az itthoniak, sérelmezni sokáig nem lehetett. A nagyon nehéz kapcsolattartási lehetőségek sokszor vezettek oda, hogy néhány év után teljesen megszakadt a kint lévő családtaggal az összeköttetés, sok esetben véglegesen. Nehezítette a helyzetet, ha a rokon, ismerős munkahelyet, települést vagy netán országot is váltott közben. A Magyar, ill. a Nemzetközi Vöröskereszten keresztül sikeres és sikertelen kapcsolatfelvételek egyaránt előfordultak.

Belső vándorlás is jellemezte az említett kort, az iparosítás, új városok építése elszívó erővel hatott Vásárhelyre is. Bányákba, új üzemekbe, az építőiparba elég nagy számban vándoroltak el ekkor, akiknek csak egy kisebb százaléka tért később vissza.

A városba telepített, új ipari üzemek (Hódgép, Mérleggyár, Porcelángyár stb.) ugyanakkor idevonzottak mérnököket, szakmunkásokat, vezetőket, főként a fővárosból. Az új üzemek munkásai - a városiakon kívül - a környék addigra fölszámolt kisparasztságából, és a közelebbi-távolabbi falvakból, kistelepülésekről ingázott vagy települt le véglegesen. Az bizonyos, hogy az átalakult parasztság, falusi lakosság sokkal kisebb arányban hagyta el a várost, az országot a bezártság, a kapcsolatok, az idegen nyelv hiánya miatt.

1960 után értelmiségiek, orvosok, művészek főként Nyugat- és Észak Európa, USA, Kanada, Ausztrália felé távoztak. Elsősorban a jobb megélhetés, a szakmai életpálya lehetőség miatt. Már kevesebb a politikai üldözés miatt távozók száma.

154