A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

a magyar föld legyen újra áldása birtokosának. A Tisza-Duna-Maros csatornahálózat kibővítése s öntözésre való berendezése egyjelentőségű a magyar Alföld értékének felemelésével... De egyjelentőségű a kivándorlás kérdésének egyidejű orvoslásával is.”34

A vásárhelyi családok csoportos belső vándorlása is tart még ekkor, főként az ország déli területeire. 1904-ben alakult meg a Délvidéki Magyar Kulturális Egyesület helyi szervezete, amelynek megválasztott elnöke, Szeremlei Sámuel, így foglalta össze céljukat: „Nekünk is erősítenünk kell azokat, akik idegen nemzetiségek közé tőlünk elszakadtak ...azzal, hogy kultúránkat, értelmi és erkölcsi tartalmunkat emeljük” A szervezet elsősorban a délvidéki megyékben (Torontál, Temes, Arad, Krassó-Szörény vm.) már kisebbségben élő - Vásárhelyről is elszármazó - magyarok nyelvi és kulturális beolvadását igyekeztek megakadályozni.

1906-ban a helyi Székely Társaság előadást tartott a magyarok és székelyek kivándorlásának megakadályozása ellen Amerikába és Romániába.35 Hegyi Antal vásárhelyi születésű plébános, aki megjárta Amerikát, vagy dr. György János egyetemi tanár a polgári fiúiskolában és másutt, előadásokat tartottak, Amerikába kivándorolt testvéreink valós sorsáról.36 Szintén beszámolt amerikai munkájáról és sikereiről Nagy József pékmester, aki ötévnyi kemény munka után tért haza 1889- ben. A helyi sajtó így fogadta: „Mert bár nem valami különös és hallatlan dolog már ma Amerikába kivitorlázni, de annál ritkább eset, hogy onnan valaki vissza is térjen. Mert tudva lévő dolog, hogy erről a mi vidékünkről leginkább azok szoktak az új világrészbe kivándorolni, akiknek nagy okuk van ott künn is maradni.” Már ekkor gondot okozott az idegenbe szakadtak között a befogadó ország erős nyelvi hatása. „Lassan-lassan a családba beköltözött a két idegen nyelv, az angol és a német, mi az öreg Nagy Józsefnek nagyon rosszul esett. De hát a kicsinyek nőttek és ...azok már az angol nyelvben növekedtek meg.”37

Kiss Lajos Fészekrakás c. tárcájában írta meg egy vásárhelyi szegény részes munkás, „Amerikás” Szabó János történetét, kinti rövid kálváriáját és végleges hazatérését.38 Kaszás Ernő vásárhelyi cipész kétszer is megjárta Amerikát, először 1908-tól 1913-ig dolgozott kinn, megjárta a nagy háborút, majd szakszervezeti szervezkedés után, 1929-ben a nagy gazdasági válság ismét kivitte. New Yorkban telepedett le, majd Kanadában is dolgozott és 1930-tól sikerült önálló cipészmü- helyt nyitnia. Egyike azon keveseknek, akik az 1960-as években visszatértek Magyarországra.39

A 19. század végének és a 20. század elejének vásárhelyi be- és kivándorlóinak 80-90%-át nem a helyben születettek adták. A Felvidék, Kárpátalja és az erdélyi

34 Vásárhelyi Ellenzék, 1904. máj. 27. 1.

35 VV, 1906. máj. 15.3.

36 VV, 1910. jan..5. 3.

37 VV, 1889. júl. 11.

38 Fészekrakás. In: Kiss Lajos: Vásárhelyi kistükör. Bp., 1964. 37.

39 Csongrád Megyei Hírlap (továbbiakban: CsMH), 1960. jan. 7. 4. 144