A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

szakaszok meder- és gátépítéseihez, csatorna- és útépítésekhez, a közelebbi vasúti vonalak töltés kialakításaihoz vagy nagyvárosi, fővárosi nagy építkezésekhez. Évtizedekig jártak - belső vándorlással, néha külföldi idénymunkával - kubikos munkára, amikor a néhány keményebb téli hónapon kívül a családtól távol dolgoztak. Jobb és biztosabb megélhetést, fizetséget adott ez a munka, amelynek nagy részét hazavitték vagy postán küldték el a családnak. Időnként azonban munkaadóik elsikkasztották a bérüket, ezért volt olyan munkás, aki a külföldi munkát, a kivándorlást választotta, hogy ne kelljen pénz nélkül, szégyenkezve hazajönnie. Kiss Lajos így összegzi ezt a jelenséget: „Az eddig egy helyben élő nép kimozdulása és a messzetöltésen és külországokban, közös munkában szerzett tapasztalatai által öntudatossá lett, mert mint mondták: Sokat tanul az embör, ha gyün-mén,”16 Módosabb gazdarétegünk azon tagjai, akik helyben nem tudnak nagyobb földeket vásárolni, megkísérelték a tartós elvándorlást, földszerzést olyan vidékeken, ahol földet kapnak. 1894 tavaszán húsz vásárhelyi gazda együttesen vásárolt egy 2 ezer holdas földbirtokot Bihar vármegyében, ahová a családjukat is vitték, ott települtek le.17 (Ok az 1920-as trianoni határ Romániához csatolt részéhez kerültek, ezért néhá- nyuk megkísérelte földjét és jószágait eladni és visszatért Hódmezővásárhelyre) Szintén 1894-ben négyszáz vásárhelyi aláírásával ellátott kérvényt nyújtottak be a Földművelésügyi Minisztériumhoz, miszerint helyi, szegényebb családok házhely, termőföld és támogatás reményében telepednének le Torontál, Temes vagy Krassó- Szörény vármegyében.18 A századfordulós évek folyamán már nagyobb számú vásárhelyi szegény kubikos férfi került Svájcba vasútépítéshez, mások ipari munkára. 1902-ben 130 földmunkás tért haza innen, mert a foglalkoztató cég becsapta őket.19

„Megzörren a lábam alatt a haraszt,

Engem itt már többé semmi nem maraszt;

Hejh, hogy az a barna kislány elhagyott,

Még talán az Isten is megtagadott.

Megyek, megyek a faluból kifele,

Sorsom, mint az utam, olyan fekete;

Hulló levél, keserűség, fájdalom,

Az fogad, az kísér gyászos utamon.”

(Dura Máté: Megzörren [részlet])

Szerelmi csalódás is okozott időnként olyan hely- és életmódbeli változtatási szándékot (főként férfiaknál), amikor az érintettek korábbi környezetüket elhagy16 Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok. Bp., 1958. 92.

17 Vásárhely és Vidéke (továbbiakban VV), 1894. febr. 25. 3.

18 VV, 1894. febr. 4. 4.

19 VV, 1902. nov. 30. 7.

138