A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

Egyik legjelentősebb képviselőjük, Kádár Sándor (1829-1910) negyvennyolcas vásárhelyi honvéd, aki a szabadságharc bukása után a belső bujdosást választotta, de két év múlva elfogták, és kényszerrel besorozták a császári hadseregbe. 1859- ben sikerült megszöknie, azonnal beállt az olasz szabadságharcosokhoz, ahol őrmesterből főhadnagyi rangig viszi. Az olasz-osztrák paktum megkötéséig még azt hitték az ott harcoló magyarok, ha Olaszország kivívja függetlenségét Bécstől, újjáéledhetnek a magyar függetlenség reményei is. Az olaszországi magyar légió föloszlatása (1859 ősz) után, visszaszökött Vásárhelyre és itt élt haláláig.

Egy másik példa Szeberényi Lajos evangélikus lelkészé, tanítóé, aki részt vett a szabadságharcban, szlovák nyelvű kiadványokat szerkesztett a magyar függetlenség mellett, majd rendőrségi fogalmazóként útlevelek kiállításával bízták meg. A szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel után sokakon segíthetett a maga kiállította hamis útlevelekkel, ő viszont nem emigrált külföldre, hanem Vásárhelyen Szelepcsényi Gábor álnéven evangélikus kántortanítóként bujkált két éven keresztül az osztrák hatóságok elől, sikeresen.

„Nincsen apám, nincsen anyám,

Aki gondot viselne rám;

Isten az én édös atyám,

Csak ű visel gondot reám.

Nincsen nyugovásom a házamba,

Mögyök idegön országba,

Fészket rakok száraz ágra,

Szögény madarak módjára.”

(Vásárhelyen lejegyzett népdal)

Gazdasági menekülők

Az alföld-fiumei vasút kiépülése és az 1873. évi gazdasági válság hatása a kivándorlással egyenesen arányos. Egyre többen indultak rövidebb-hosszabb belföldi munkákra Magyarországon belül, majd a nagyvárosok munkásai között egyre többen hallottak az „ígéret Földjéről”. Buda és Pest egyesülése (1873) után a nagyarányú építkezések, az ipari üzemek kiépülésével az egyszerű kétkezi munkásoktól kezdve a vendéglátás, kereskedelem, kézműipar csábítja a vidéki munkásokat. Az e korra kialakuló vásárhelyi polgári, értelmiségi, iparos és nagygazda réteg igyekszik pest-budai egyetemre küldeni fiait.

A szegedi nagy árvíz (1879) födél nélkül maradt lakosai, köztük teljes családok kerestek és találtak Vásárhelyen ideiglenes otthonra. Közülük számos család hosz- szabb ideig, vagy véglegesen itt telepedett le.

Nagyszámú helyi, földnélküli mezőgazdasági munkás váltott ekkor (1860- 1889) életmódot és csoportokban indult neki a Tisza-szabályozások nyomán a fölső

137