A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…
gük önként visszaköltözött, vagy a hatóság visszatoloncolta, töredékük azonban új hazára talált nálunk. Vallási változások is megfigyelhetőek a növekvő lakosságú Vásárhelyen, amikor gróf Károlyi Antal hívására 230 betelepülő katolikus magyar család érkezett ide és telepedett le az akkor kialakuló lakhati és csúcsi városrészekben. A felvidéki evangélikusok betelepülésével és a már meglévő balkáni származású, görögkeleti vallású családokhoz havasalföldi, erdélyi vlachok és oláh pásztorok érkeztek. Ugyanakkor a Délvidék újonnan benépesülő falvaiba elsősorban a helyi református családok közül rajzottak ki, így a korábban csaknem egyöntetűen református város vallási megoszlása megbomlik. „A lakosság ilyetén megkeveredése a természeti tulajdonságok és erők felfrissülését jelentette anélkül, hogy a törzsökös népesség nyelve, szokásai és hagyományai lényeges változást szenvedtek volna.” összegzi Szeremlei az idegen anyanyelvűek bevándorlását.13 1825 körül a város lakossága már megközelítette a 27 ezer főt, ezzel az akkori magyar városok között már a nyolcadik legnépesebb. [Rá ötven évre ez a lélek- szám meghaladja az ötvenezret, amellyel már Budapest, Szeged és Szabadka után a magyar birodalom negyedik legnépesebb városává nő.]14 „Borús az ég, möggyültek a föllegök, A viharban mönedéköt hun lelök. Se országom, se világom nincs néköm, Nagy a világ, nincs benne égy kis hellyöm.” (Vásárhelyen lejegyzett népdal) Belső bujdosók és idegenbe menekülők 1849 után Nem maradtak fönn ebből az időszakból sem egyértelmű népességi adatok, de a szabadságharcban résztvevők egy része (honvédek, nemzetőrök) a közeli-távolabbi vidéken igyekezett rejtőzködni a császári kényszersorozások elől (belső bujdosók, bolyongók, betyárok lesznek belőlük). Másik részük - a magasabb rangban szolgálók, a módosabbak, a szabadságharc alatt helytálló városi tisztségviselők, lelkészek, volt nemzetőrök egy része a külföldi emigrációt választották. A szabadság- harc leverése után fölálló helyi vezetés 353 kényszersorozásra ítélt volt honvédőt írt össze, akik közül csak 82 főt tudtak helyben összeírni, többségük Észak-Itáliába került. Néhány hónap alatt újabb 158 férfit sikerült előállítani, akik közül 95 főt kényszerrel besoroztak a császári seregbe nyolc éves szolgálatra.15 13 Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története IV. 93. 14 Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalma. In: Hódmezővásárhely néprajza. Főszerk. Novák László. I. köt. Hmvhely, 2015. 425-430. 15 Szabó Ferenc: Közigazgatás és várospolitika. (1849-1872) In.: Hódmezővásárhely története II/l. Főszerk. Szabó Ferenc. Hmvhely, 1993. 91. 136
