A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Benkő László: Elszakadók, beköltözők, megmaradók…

tagadta meg a hatóság, tandíjra adományokat azonban nem gyűjthettek, vagy fogadhattak el. Az idegenben tanult protestáns diákokat szigorú felügyelet alatt tartották, jobban örültek, ha haza sem térnek tanulmányaik befejezése után. Ugyanis a visszatérő diákok letelepedését nyomon követték, elhelyezkedésük után is szigorúan megfigyelték.10

„Fekete fölhőbe O'tözik a leiköm Idegön csillagot Köll átölelnöm.

Mikor átölelöm:

Halálos bút érzők,

Mikor hozzám simul:

Haza felé nézők.”

(Vásárhelyen lejegyzett népi katonadal)

Katonaság

A Habsburg-kormányzat bevezette a 13 éves katonai szolgálatot, melynek során a vásárhelyi fiúkat toborzással, vagy, ha kellett, kötéllel kényszerítették katonának. A birodalom távoli vidékeire vitték őket, ahol még a nyelvet sem értették. Elenyésző részük megszökött és hazatért, illetve az Alföldön bujkált a hatóságok elől. Egy jó részükből rabló, betyár vált, másik részük a pásztorok mellé szegődött és hamis iratokkal él tovább. Egy másik csoportjuk meg sem várta a sorozást és elbujdosott, leginkább a betyárok közé keveredve. A császári hadsereg által idehelyezett, beszállások idegen anyanyelvű katonák nagyobb számú itt maradására, benősülésére nincsenek ismert adatok. A sorházban kialakított huszárlaktanyában már főként magyar területekről idehelyezett század állomásozott 1885-től 1900-ig. A 20. század két nagy világégésének vásárhelyi áldozatairól később szólunk. Az 1932-ben megépült nagyszigeti laktanyában már ezer fő fölötti ezred szolgált, néhány százfőnyi tisztikarral, akik már a város különböző pontjain épült szolgálati lakásban kerültek családostól elhelyezésre. 1950 után épültek a Szabadság téri, a főutcai és a „Z” bérházban lévő, részben tiszti lakások.

„Elmönt az én rúzsám Idegön országba,

Levelet íratott:

Hogy mönjek utána.

Mönjek el utána.

10 Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története. Bp., 1897. II. köt. 129.

134