A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Névadónkról - Antal Tamás: Szeremlei Sámuel és a reformáció

támogatták a szegényebb református családokat: „százakat és ezreket ajándékoznak és hagyományoznak az Isten előtt kedves czélra - önként és szabad akaratukból”. Mindezek nyomán hívta fel a vásárhelyi családfőket is az önzetlen adakozásra.10 11

De Szeremlei Sámuel nem csak Kálvin tanításai s a református egyház jelenével, hanem annak múltjával is elhivatottan foglalkozott. Különösen a hajdúböszörményi, a bihardiószegi s a hódmezővásárhelyi közoktatás-szervezés, valamint vásárhelyi hivatali elődei: a 18. századi Füredi Mihály, Szőnyi ... és Füredi Sándor életútjának példaként állítása foglalkoztatta már a monográfiája előtt is. E lelki- pásztorokat, áldozatos tevékenységüket többek között azzal méltatta 1880-ban, miszerint azon mostoha viszonyok között, melyekben ők éltek, a feladatuk ellátása még Szeremlei korához mérten is viszontagságos volt, de mégis elérték azt, minek eredményeképpen a református egyház által a vásárhelyi társdalom lélekben „a szomszéd nagyobb város [ti. Szeged] máshitü lakosságától is előnyösen megkülönböztetik”.11

Mégis a hazai, szoros értelemben vett reformációról vallott historikus értékítéletét leginkább a nagymonográfiája köteteiből ismerhetjük meg. Szeremlei a vidék és Vásárhely korai „főreformátorának” Szegedi Kis Istvánt tekintette, aki a reformáció kiindulási helyéről, Wittenbergből hazatérve, eredendően Csanádon telepedett meg. Lényeges körülmény volt továbbá, hogy a 16. század első felében, még a török hódoltság előtt a város határában a gyulai vártartomány - amely ekkortájt a nagy, szervező prédikátorok (pl. Kálmáncsehi Sánta Márton, Sztárai Mihály) működésének egyik központja volt - ura, Mágocsi Gáspár befolyása s javai növekedtek,12 az akkori egyik földesúr, Petro vies Péter pedig maga is közreműködött a reformáció eszméinek terjesztésében, amit kifejezett azzal, hogy a református prédikátorokat olykor sújtó erőszakos világi eltiltást mint az „alvidék” kapitánya feloldani igyekezett. I. Ferdinánd egyik hadvezérének, majd nádorának, Nádasdi Tamásnak szintén szerep jutott, aki Mártélyt a szerzetes uraitól elfoglalta, „s hihetően a reformációra átvezette”. Maga János Zsigmond fejedelem, aki a Porta jóvoltából egy időre a Tiszántúl védnöke lett, ugyancsak a protestantizmus híve volt.13

így a törökök általi megszállás korában a „helvét reformáció”, a Kálvin és követői által Géniből útjára indított új felekezeti irányzat az el nem vándorolt lakosság között igen gyorsan terjedt, amit a törökök itt nem akadályoztak, csupán az erődként használható templomok emelését tiltották meg, a kiűzésük után, a 17. és

18. század fordulóján pedig az új földesurak: a Schlickek és a Károlyiak is tudomá10 Szeremlei-Miklovicz-Szabó 1883. 4-5.

11 Szeremlei Sámuel: Beszéd a h.-m.-vásárhelyi ref. Ótemplom mellett nyugvó régi lelkészek emléktáblája felállításakor. Kiadta a h.-m.-vásárhelyi ref. egyház. 1880. szept. (az idézet: 11.); Antal Tamás: Szeremlei Sámuel Vásárhely-történeti munkái a nagymonográfiája kiadása előtt. In: A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve 2012. Szerk.: Kovács István, Presztóczki Zoltán. Hódmezővásárhely, 2013. 29-36.

12 Hódmezővásárhely története I. A legrégibb időktől a polgári forradalomig. Szerk.: Nagy István, Szigeti János. A vonatkozó fejezetet Imre Mihály írta. Hódmezővásárhely, 1984. 596-600.

13 Szeremlei Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. V. kötet. A közmívelődés története, 1526— 1848. Hódmezővásárhely, 1913. 2. rész, 632-634.

11