A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)

re nagyobb területen termesztett üvegházi szegfűt, 1924-ben már 21 ezer szál szegfű volt a telep éves termelése más növényfajok mellett (pl. rózsa). Ahogy egyre nagyobb lett az igény a szegfűre, úgy szorultak vissza az egyéb növények. Fejérváry 1929-ben már „öt szép virágházat”említ. Az 1927-es állapotot ismerjük, mivel Dobay Imre fia, Ferenc, mint kertésztanuló apja kertészetében egy részletes térképet készített a kertészetről. Bár az államosításkor ott álló, modemnek számító üvegházak ekkor még nem álltak, de az egyszerűbb kivitelű különálló blokkokból álló üvegházak összes alapterülete kb 1000 m2 lehetett. Ekkoriban kb. 6 ezer tő téli virágzású szegfűt ültetettek ezen házakban.

Dobay éveken át feljegyezte az egyre növekvő szegfűtermelés adatait, így külön oldalakon gyűjtötte a nagyobb megrendelőinek szállított szegfű mennyiségét és az elért árak alakulását. Megrendelői - virágüzletesek és kereskedők - az egész országból kerültek ki, akiknek vasúton és postacsomagokban szállította el dobozokban a szálas, csomózott szegfűt. Hogy milyen tervszerűen fejlesztette telepét, mutatja, hogy pontos feljegyzéseit a szegfűtermelés alakulásáról egy táblázatban összegezte 1924 és 1934 között. E táblázatban az adott szezonban ültetett szegfű- fajtákat is megörökítette, így tudhatjuk, hogy az 1920-as években olasz és Dobay- féle szegfüfajtákat ültetett, míg a jobb hozamú ún. amerikai fajták csak az 1929/30- as szezontól domináltak. Ezután a telep termelése is megnőtt, a húszas évek max. 25 ezer szál körüli éves hozamai 40-50 ezer szálra növekedtek. A szegfűhozamok növekedése persze többletbevételt jelentett, amiből továbbfejleszthette telepét. így az 1930-as évek elején továbblépett, és a korábbi, egyszerűbb kivitelű, különálló blokkokból álló telepét lebontva, helyére több szakaszban, ahogy anyagi lehetősége ezt lehetővé tette, egy akkor korszerűnek számító, központi fűtéssel ellátott német gyártmányú üvegházkomplexumot hozott létre. Ez a telep két nagyobb blokkból állt, egy 29x26 m-es, nyolc szakaszból álló üvegházból, valamint egy kisebb, hét szakaszos, 18x25 méteres blokkból, összes alapterületük így 1200 m2 volt. Ezekben az üvegházakban már 20-22 ezer tő üvegházi szegfűről tudták a virágot vágni. Az üvegházakat a drezdai Höntsch cég gyártotta, e cégnek Budapesten is volt egy fióktelepe. A Höntsch-üvegházak előre gyártott elemekből álltak, ez volt a német merklin rendszer, csak a helyszínre kellett szállítani az előre gyártott elemeket és ott a helyszínen összeállítani őket. Nagyapám a hódmezővásárhelyi telek megvásárlása után rögtön árajánlatot kért a Höntsch cég pesti fiókjától a kertészeti telep kiépítésére, csak közbejött az első világháború és utána az anyagi nehézségek, így tervét a korszerű kertészeti telep felépítésére csak a harmincas évek elején tudta megvalósítani. Ennek felépítéséhez nagyban hozzájárultak az új, nagy hozamú szegfűfajták, amiket nagyapám folyamatosan hozatott be Németországból és Svájcból egészen a második világháborúig, ezek felhasználásával ugyanis kb. kétszeresére tudta növelni a telepe éves virágtermését.

A telep felvirágzása tehát az 1930-as évek elején következett be. A korszerű növényházakban a legújabb, nagy hozamú és folyton virágzó szegfűfajták ontották a szép szálas virágot, melyet az ország minden részébe szállítottak. Az üzleti sike116