A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)
rek mellett Dobay szerette volna, ha a szakmai közvélemény is elismeri munkáját, ezért rendszeresen részt vett az Országos Magyar Kertészeti Egyesület által szervezett fővárosi virágkiállításokon, hogy ország-világ előtt megmutathassa, milyen minőségű növényeket tudott Hódmezővásárhelyen nevelni. Ennek az 1885 óta fennálló egyesületnek tagja volt a legtöbb jelentős magyar kertész, érdekképviseleten kívül gondoskodott a kertésztanulók képzéséről, szakmai összejöveteleket és kiállításokat szervezett, valamint folyóiratot adott ki. Nagyapám még 1910 óta aktív tagja volt az OMKÉ-nek, és termékeivel rendszeresen díjakat nyert a budapesti virágkiállításokon. Az ezeken való részvétel azért is volt fontos, mert itt a szakmai közvélemény mellett társadalmi előkelőségek is megjelentek. Első jelentős sikerét virágaival az 1928. november 18-ai országos kiállításon szerezte. Állami ezüstérmet nyert szegfűivel, Fejérváryt idézve: „... melyekről József főherceg és Auguszta főhercegnő úgy nyilatkoztak, hogy felülmúlják az olasz és amerikai föld remek példányait.” Az 1933. májusi Országos Virágkiállításon szintén ezüstérmet, míg az 1942. évi Országos Kertészeti és Virágkiállításon a Földművelésügyi Minisztérium aranyérmét nyerte el. Itt ki kell térnünk nagyapám és az Országos Magyar Kertészeti Egyesület kapcsolatára. Ahogy kertészeti karrierjét szisztematikusan építgette, évtizedek alatt tudta, hogy szüksége van egy olyan szakmai testületre, amelynek munkájában aktívan részt vesz és így elért eredményeit és személyét is jobban megismerik országosan. О nem csak egyszerű tag volt, de rendszeresen kikérték tanácsait is komoly kérdésekben, pl. az 1927. évi vámtárgyalásokhoz az OMKE tőle is kért a virágtermesztésre vonatkozó anyagokat, önköltségi számításokat. A harmincas évek elején igazgatóválasztmányi tagnak választották. Sokat levelezett az egyesülettel a kertésztanulók képzése ügyében, mivel ő kertészetében mindig tartott kertésztanulókat, tehát kijelenthetjük, hogy hódmezővásárhelyi kertészete egy kis szakoktatási centrumként is működött. A kertésztanulók tartásához engedélyt kellett az OMKE- tól szereznie, majd a tanulókkal szerződést kellett kötnie. A tanulóidő 3 év volt, ezalatt a napi munkálatokban való részvétel mellett a tanulóknak munkanaplót is kellett vezetniük, melyet Dobay Imre ellenőrzött. Végül a 3 év letelte után az OMKE által kijelölt vizsgabizottság előtt kellett a tanulóknak Budapesten vizsgát tenniük, mely után műkertész segédi bizonyítványt szereztek. A tanulók sok esetben Dobay Imrééknél a lakóházban laktak, és ott kaptak meleg ételt is, tehát szinte családtagokként kezelték őket. A megmaradt levelezése alapján a kertésztanulók oktatását, tartását ő már, mint uradalmi főkertész a Gyulai uradalomban elkezdte. Ezzel a tevékenységével sok magyar kertészt képzett ki és juttatott használható szaktudáshoz. Saját fia, Dobay Ferenc (édesapám) is így szerzett hivatalos szakképesítést gimnáziumi tanulmányai után 1927-ben nagyapám mellett. Hódmezővásárhelyi kertészek közül Beder és Sibán kezdte nála pályafutását. Néhány, a tanulók által vezetett munkanapló fennmaradt, így ezek alapján ismerhetjük az üzemben folyó napi tevékenységeket. Dobay Imre híve volt az összefogásnak az élet minden területén. Szorgalmazta a kertészkollégák összefogását is a szakma előremozdítása érdekében. Erről írt 117
