A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: Hódmezővásárhely társadalomszerkezetének sajátosságai a két világháború között
lekösse a jelentős munkaerő-felesleget. A munkanélküliség hatalmas méreteket öltött, az 1930-as évek elején például 7-8 ezer ínségsegélyezettet tartottak nyilván a városban, akiket a polgármesteri hivatal közmunkák keretében igyekezett foglalkoztatni és legalább minimális keresethez juttatni.17 Az ipari munkásság rétege 1920-ban kb. 2700 keresőt foglalt magába. Ez a réteg gyarapodott a legszámottevőbben, 1930-ban már csaknem négyezer főt számlált. A gyarapodás hátterében főként a gyáriparban alkalmazott munkások létszámának emelkedése állt, amit elsősorban a Kokron-féle textilgyár folyamatos bővülése generált. Miközben a szintén ide sorolható, iparosok által alkalmazott tanon- cok és segédek létszáma fokozatosan csökkent. A gazdasági válság a kisipari szektorban, sőt rövidebb ideig az ipari munkások között is igen jelentős munkanélküliséget idézett elő. A korszakban az ipari munkásság aránya az alsó népréteg 20-25 százalékát tette ki, közülük kerültek ki a helyi Szociáldemokrata Párt legszervezettebb csoportjai. A párt helyi vezetői között ugyanakkor a kisiparosok voltak többségben.18 1920-ban a kisiparosok segéd nélküli csoportját 1500 főre becsülhetjük, ők is a társadalom legszegényebb rétegei közé sorolhatók, mivel fizetőképes kereslet híján termékeiket nem tudták megfelelő áron és mennyiségben értékesíteni. Mint fentebb már említettük az 1930-as évek elején közülük mintegy nyolcszáz fő az amúgy is túltelített mezőgazdasági munkaerőpiacon napszámosként jelent meg.19 Az alsó népréteg további három nagyobb csoportjába az összesen kb. 2200- 2300 főt számláló, a legszegényebbek 12 százalékát kitevő házicselédek, a nem mezőgazdasági munkára felfogadott napszámosok, illetve a kereskedelem-hitel- közlekedés és a közszolgálat körében alkalmazott segédszemélyzet - altisztek - sorolhatók.20 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Hódmezővásárhely két világháború közötti társadalomfejlődése a zárt, szerkezetiségét megőrző mezővárosi társadalom tipikus példája, mely az itt élők számára csak igen szűk mozgásteret, emelkedési lehetőséget biztosított. Ezt mutatja a helyi elit országos szinten alacsony gazdasági potenciálja, és a földtulajdonba irányuló felhalmozás kitüntetett szerepe, valamint a nagy létszámú alsó népréteg és a középrétegek megrekedtsége, folyamatos süllyedése is.21 17 Gyáni Gábor, Kézirat. 147-154.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 37- 38., 88-91., 99-100. 18 Gyáni Gábor, Kézirat. 157-161.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 102. 19 Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 79., 99. 20 Gyáni Gábor, Kézirat. 162-164.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 104-106. 21 Gyáni Gábor, Kézirat. 165. Vö. Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága (1919— 1944). Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből (Dél-alföldi évszázadok 27. Szerk. Bla- zovich László). Szeged, 2010. 131-137. 109
