A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)

Tanulmányok - Dobay Ferenc: Dobay Imre műkertész hódmezővásárhelyi virágkertészetének története (1914–1952)

IFJ. DOB AY FERENC

DOBAY IMRE MŰKERTÉSZ HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRÁGKERTÉSZETÉNEK TÖRTÉNETE (1914-1952)

Nagyapám, Dobay Imre (1880-1945) a két világháború között Hódmezővásárhelyen, a Szegedi sugárúton (a mai Ady Endre utcán) egy olyan nagyüzemi virágkertészetet épített fel és üzemeltetett, amely országos hímévre tett szert. Elsősorban az üvegházi szegfű termesztése és nemesítése terén ért el kimagasló eredményeket, és az ő munkássága is hozzájárult ahhoz, hogy a szocializmus évtizedeiben Hódmezővásárhely városát a hazai szegfűtermesztés egyik fellegváraként emlegették szakmai körökben. Bár eredeti kertészetét 1952-ben államosították, és a helyi Kertészeti Vállalat D telepeként üzemelt tovább, ennek a vállalatnak a termelési profiljában fő növényként az üvegházi szegfűt találjuk. A szegfűtermesztéshez elsősorban az itteni jó talaj adottságok nyújtottak lehetőséget, mivel a szegfüállomány évenkénti újraültetésénél teljes talajcserét is kellett végezni. Ehhez pedig az itteni öntéstalajok kiválóak voltak.

Dobay Imre nemcsak az üvegházi szegfű nagyüzemi termesztésének úttörője volt, hanem nagyon sok új, külföldi fajtájának meghonosítója és kipróbálója is. Ugyanakkor ezeket a fajtákat kiindulópontjának tekintette a saját nemesítési programjához. О ugyanis szeretett volna egy saját maga által kinemesített, szelektált, a hazai viszonyoknak jobban megfelelő szegfűfajta-csoportot előállítani. Több saját nemesítésű fajtáját egészen az ötvenes évek végéig országosan ismerték és termesztették. Ezek voltak a „Dobay-szegfűk”, ami fogalom volt azokban az időkben.

Bár jelen írás nem szakmai jellegű, de azért a szegfű termesztéséről, fajtáiról néhány szót kell ejtenem a megértés céljából. Az üvegházi szegfűt a 19. század második felében nemesítették ki, elsősorban Olaszország és Franciaország déli részén, a mediterráneumban vadon élő kisvirágú, évelő szegfűfajokból. Azért kedvelték e növényeket, mivel nagyon illatos, szép virágjuk volt. Ellenben vágott virágnak nem voltak alkalmasak, mivel túl rövid volt a virágszáruk és kicsiny a virágjuk, valamint csak az év egy szakában nyíltak. Az életszínvonal emelkedésével a társadalom széles rétegei kezdték igényelni a vágott virágokat, így az akkor egyre divatosabb szegfűt is. A fokozatos szelekció, nemesítés eredményeként a 20. század elejére létrejött több olyan szegfűfajta-csoport, melyeknek erős, hosszú száruk, nagy illatos virágaik voltak és az év több szakában is nyíltak az üvegházakban. Mivel a mediterrán térségből származtak, a mi körülményeink között a téli napokon enyhe fűtést igényeltek. Azonban ezeknek az első kinemesített fajtáknak még sok hibájuk volt, ezért szerette volna őket tovább tökéletesíteni nagyapám. Az 1930-as évekre aztán végre megjelent az az új fajtacsoport, amely a legtökéletesebben megfelelt az üvegházi termesztésnek, ezek voltak az ún. amerikai szegfűk, amiket Észak-Amerikában nemesítettek, és hazánkban elsők között nagyapám vont termesztésbe. Ezeket a szegfűket Németországból hozatta be. Mivel ezek a fajták 110