A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: Hódmezővásárhely társadalomszerkezetének sajátosságai a két világháború között
béli volt, ez pedig egyik forrása lehetett a városi tisztviselők és a gazdatársadalom között a korszakban többször megfigyelhető politikai és az adófizetéssel kapcsolatos feszültségeknek. Az elsősorban a hiteléletben és a kereskedelemben foglalkoztatott magántisztviselők között átlagon felüli 20-25 százalékos arányt képviseltek a zsidó származásúak. Az értelmiséghez, azaz a város legpolgáriasodottabb társadalmi csoportjához sorolható keresőkhöz kb. 400 fő tartozott, melynek fele a tanítói-tanári pályán dolgozott. A kategória másik felét az ügyvédek, orvosok alkották, akik között a városon belüli létszámukhoz képest szintén nagyobb arányban voltak megtalálhatók a zsidó származásúak.15 Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vásárhelyi középrétegek a két világháború között mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben csekély mértékben mutattak változást. Életfeltételeik, lehetőségeik az évek múlásával nem változtak vagy inkább kedvezőtlenebbekké váltak, a város polgárosodása megrekedt.16 A város társadalmának többsége az alsóbb néprétegekbe tartozott, mely a kereső, vagyis az aktív népesség kb. 60-62 százalékát tette ki, ami 18-19 ezer főnyi tömeget jelentett. A teljes népesség viszonylatában ugyanakkor ez az arány némileg alacsonyabb volt, mivel a házicselédek, illetve a gazdasági cselédek körében kevesebb volt az eltartott. A kereső népességet figyelembe véve látható, hogy az alsó népréteg gerincét, 55-60 százalékát az agrárszegénység alkotta, amely ugyanakkor erősen differenciált volt. Legjobb helyzetben lévő csoportját alkották a tíz kát. hold alatti kis-, illetve törpebirtokosok és bérlők, akik azonban megélhetésük biztosításához általában már kénytelenek voltak sajátjuk mellé földet bérelni vagy bérmunkát vállalni. Ok a vásárhelyi birtokos parasztság mintegy felét - kb. 5000 fő - reprezentálták. Erőfeszítéseik ellenére a kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt sokan közülük teljesen eladósodtak, majd birtokukat is elveszítették. Az alsó népréteg két legnagyobb földbirtok nélküli csoportja a bérmunkából élő gazdasági cselédség, illetve a mezőgazdasági munkásság volt. 1920-ban az előbbi csoportba mintegy 2100, míg az utóbbiba 5600 kereső tartozott. A gazdasági cselédség létszáma ugyanakkor fokozatosan nőtt a napszámosok rovására. Az elszegényedő birtokos parasztság ugyanis inkább az éves szerződéssel felfogadott cselédség alkalmazását favorizálta, mint a drágább, időszakosan alkalmazott „szabad” bérmunkásokét, akiket mindez egyre kilátástalanabb anyagi helyzetbe hozott, és cselédi munka elvállalására kényszerített. Az 1929-ben kirobbanó gazdasági válság egyre nagyobb munkaerő-túlkínálatot eredményezett, figyelembe véve az a tényt is, hogy a több száz, mesterségéből megélni képtelen, tönkrement kisiparos munkaereje is megjelent a mezőgazdaságban. Ez a túlkínálat a béreket a létminimum szintje alá szorította, a helyi gyáripar pedig nem volt olyan szinten kiépült, hogy 15 Gyáni Gábor, Kézirat. 142-144.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 86. 16 Gyáni Gábor, Kézirat. 146. 108
