A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2018 (Hódmezővásárhely, 2018)
Tanulmányok - Zeman Ferenc: Hódmezővásárhely társadalomszerkezetének sajátosságai a két világháború között
rosokat a leggazdagabbak között mindössze egy család, a Kokron família képviselte, textilüzemük több száz munkást foglalkoztatott. Általánosságban elmondható, hogy a vásárhelyi elit nagy részének vagyoni háttere más hasonló városokban csak a középrétegek szintjét érte volna el.” A középrétegek legmeghatározóbb csoportjának a birtokos parasztság és az iparosok felső rétegét tekinthetjük. Ezek társadalomszerkezeti differenciálása, behatárolása a kevés támpont miatt igen nehéz. Elkülönítésének leginkább elfogadott módszere szerint ide sorolható a 20-100 kát. hold közötti földterületet birtokló vagy bérlő gazdaréteg, és a legalább egy-két segédet foglalkoztató, saját műhellyel rendelkező iparosság. A középrétegek a korszakban a város aktív népességének kb. 17-19 százalékát tették ki, amely 5000-6000 keresőnek felelt meg. A négyes táblázat adatai alapján e rétegen belül szintén a birtokosok mennyiségi dominanciája figyelhető meg. 1920-ban mindez segítő családtagokkal együtt kb. 50-55 százalékot, mintegy 2990 főt jelentett. Tehát az összes birtokos 27 százaléka tartozott a középparasztsághoz, melynek magját 82 százalékos részarányukkal a 20-50 kát. holdat birtokló vagy bérlő gazdák alkották. Ezen árutermelő, csaknem kizárólag extenzív gabonatermesztésre szakosodott birtokosok ugyanakkor ki voltak szolgáltatva a terménypiaci viszonyoknak, az egyre szűkülő keresletnek, emellett pedig jelentős, aránytalanul súlyos adóteher - a teljes bevételük nagyjából egyharmada - is sújtotta őket. A középparaszti gazdasági üzem a családtagok segítő munkája mellett kisebb részben a bérmunkások munkaerején nyugodott, alkalmazásuk azonban a gazdasági válság idején a nehezült viszonyok következtében jelentősen visszaesett. 11 12 A középrétegek következő számottevő csoportját az iparosság adta. 1920-ban 2084 önálló iparos volt a városban, de vagyoni szempontból ennek mindössze az egy vagy több segéddel rendelkező harmada, 600-700 fő volt ide sorolható, amely a középrétegek kb. 12-14 százalékát jelentette.13 Ugyanakkor a kereskedők nagy része a társadalmi középbe tartozott, akik 600- 700 fő körüli létszámukkal e réteg 12 százalékát tették ki. Közöttük jelentős, mintegy 20 százalékos volt a zsidó származásúak aránya.14 A középrétegek jellegzetes csoportja volt az értelmiségi-tisztviselői kar. 1920- ban összesen 1068 keresőt soroltak be ebbe a kategóriába, amely lényegében a középrétegek teljes létszámának 20 százalékát jelentette. Egzisztenciájukat tekintve nagy részük nem önálló, hanem függő helyzetű alkalmazott volt, ugyanakkor iskolázottságuk a többi középréteghez tartozó kategóriánál magasabb szinten állt. A köztisztviselői kar jelentős hányada - 1930-ban például 40 százaléka - nem hely11 Gyáni Gábor, Kézirat. 122-124.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 55- 56. 12 Gyáni Gábor, Kézirat. 130-138.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 69- 71. 13 Gyáni Gábor, Kézirat. 138-139.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 79. 14 Gyáni Gábor, Kézirat. 140-141.; Varsányi Attila: Hódmezővásárhely társadalomtörténete. 82. 107
