A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Kovács László: Az 1956-os magyar forradalom
KOVÁCS LÁSZLÓ AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM1 Egy menekült visszaemlékezései Az évszázadok másodpercekből tevődnek össze. A sorstól elcsent időben élünk és akárcsak mások, átérezzük felelősségünket, és ennek tudatában tanulmányozzuk a történelemnek még a ritmusát is. A történészek el vannak foglalva az évszázadok visszhangjával, és a múlt eseményeit minden generáció számára új magyarázatokkal rögzítik. Elemzik múltunk történéseinek jellemző vonásait és megpróbálják fejtegetni, hogy az előző nemzedékek a viharos időszakokat hogyan vészelték át és azt, hogy ma mi az emberként élés lényege. Azt mondják, hogy az életrajz a történelem egyik formája; akkor pedig az önéletrajz a jelen történelem megjelenési formája. Általában azt gondoljuk, hogy a történelem mások sorsát testesíti meg. Az 1956-os magyar forradalom sajátos pillanatokból, órákból és napokból állt, amikor éreztük és tudtuk, hogy rendkívüli időket élünk, és hogy mi vagyunk a történelem ALAKÍTÓI. Ezért szenteljük a mai estét annak, hogy röviden áttekintsük egy menekült visszaemlékezéseit az ötvenhatos magyar forradalom utáni tapasztalatáról. I. Az ötvenes évek elején a magyar társadalom egy ráerőszakolt átalakuláson ment keresztül. Az államosítások és tagosítások mellékterméke az volt, hogy a lakosság nagy részét kitelepítették, és az ország másik részébe palántálták át. Legtöbbjük nem tudott beleilleszkedni a rájuk erőszakolt új helyzetbe és hasznavehetetlenné vált. Ha valakit megfosztanak alapvető emberi jogaitól, az felzilálja lelki állapotát és dühöt vált ki benne, ami azután erőszakot és a gyűlöletet szül. A lázadás szellemét maga a rendszer táplálta saját jelszavával: VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1956 októberében ez elnyomott magyar nép összefogott, és ez volt az, amikor „visszafelé sült el” a jelszó! Az éhség ki tudja hozni a legrosszabbat is meg a legjobbat is az emberből. Általában nem is tudjuk, hogy mit jelent az éhség, amíg a vekni kenyér maradék csücskét meg nem ettük, és amikor utána már nincs kenyér, de pénz sincs, hogy másikat vegyünk. És ha ez után megint kapunk valami normális ennivalót, azt úgy tekintjük, mint az égből hullott mannát. Ezt saját bőrömön is tapasztaltam, bizony elég sokszor. Béklyóinkban éveken keresztül azon fantáziáltunk, hogy milyen lehet odaát, az aknamezőktől nyugatra. Ekkor érkezett el az az október, ami felébresztette bennünk a legyőzhetetlen élni akarás emberi érzését. Szabadnak lenni - még ha 1 Ez a beszéd a 2007. október 23-án az Indianai Egyetem emlékcsarnokában az 1956-os magyar forradalom évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen hangzott el. 287
