A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Emlékezés - Francisztiné Molnár Erzsébet: 125 éve született Deli Lajos vásárhelykutasi igazgató-tanító

1945. május 28-án a Pusztakutasi Olvasó Egyesület és a Népház elnökeként levelet intézett a Városi Tanács illetékeseihez, amelyben a Népház használóinak kibővítését kéri. Felhívja a figyelmet arra, hogy az épületben minden szervezetnek helyet kell kapnia!23

1948-ban a Közoktatási Tanács tagjaként vett részt az államosítással kapcsolatos országos értekezleten. Az oktatás fejlesztése és a tanítók segítése érdekében, bekapcsolódott a helyi tanács munkájába. Tagja lett Székkutas község végrehajtó bizottságának. Ebben a funkciójában sokat tett Székkutas mintaközséggé fejlesztése érdekében.24 1949-ben a tanfelügyelőség javaslatot kért tőle a pedagógiai munka fejlesztésének módjairól.

1950-ben Vásárhelykutast és környékét elcsatolták Hódmezővásárhelytől. Vásárhelykutas január 16-án önálló nagyközségi státuszt kapott, szeptemberben pedig a nagyközség nevét Székkutasra változtatták. A III. körzet iskoláinak egy részét Orosházához csatolták, a megmaradt hét iskola továbbra is Székkutashoz, felügyeletileg pedig Szentes járáshoz tartozott. Az igazgatói feladatokat továbbra is Deli Lajos látta el, de vezetője volt a szentesi járás igazgatói munkaközösségének, és aktívan részt vett a fiatal igazgatók képzésében is.

1953. március 22-én értékes előadást tartott Szentesen a Nevelők Napja alkalmából.25

Az 1956-os forradalom időszakában a nevelők feladatát az iskolai rendtartás szellemében határozta meg, így irányítása alatt az intézményben zavartalan munka folyt.

A sok évtizedes tanítói munka, a 25 éves igazgatói működése, valamint nevelt fiának elvesztése megviselte egészségét, ezért 46 évi szolgálat után 1957-ben nyugállományba vonult. 1958-ig volt VB tag, ezután már közéleti tevékenységet nem folytatott.

1968. december 21-én, 76 éves korában hunyt el. Székkutason. December 23-án du. 14 órakor nagy részvéttel búcsúztatták, majd 24-én de. 11 órakor a Dilinka temetőben helyezték örök nyugalomra.26

Győri János és Tóth Károly igazgatók 1979-ben három levéltárban (Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes) gyűjtöttek anyagot és több olyan emberrel beszélgettek, akik munkatára- sai, tanítványai, vagy csak ismerősei voltak a nagyszerű pedagógusnak, a beszélgetéseket magnószalagra rögzítették. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy Deli Lajos egy rendkívüli ember, nagyon jó pedagógus és egy kiváló igazgató volt. A munkatársak iránti humanizmusa, segítőkészsége, a nevelőtestület családias légköre példaképül állt a többi nevelő- testület előtt. Deli Lajos és felesége a kezdő nevelőket pártfogásukba vették. A fiatal tanítónőket lakásukba befogadták, és minden problémájukban segítették. A település lakói, ügyes-bajos dolgaikkal a segítőkész házaspárhoz fordultak, akik kérvényt írtak és beadványokat készítettek, tanácsokat adtak. Kertjük és jószágaik (díjnyertes tehenük) példaképül szolgált a környék lakosságának.

Aki Deli Lajost ismerte, életében találkozott vele, a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlékezett meg róla. Hidy Mihály (1895-1986), a legrégibb munkatárs elmondta, hogyan fogadta és segítette az igazgató az űj munkatársakat, milyen légkört teremtett a nevelőtestületben, hogyan zajlottak az értekezletek, milyen tanácsokkal látta el a tanyavilágban magára hagyatott nevelőket. Mindenki kötelességének érezte a lelkiismeretes nevelőmunkát, mert ezen keresztül akarta bebizonyítani Deli Lajos iránti tiszteletét. Hasonlóképpen nyilatkozott

23 HL Hmvhely VT ir. 11.525/1945 (7884/1945)

24 HL Székkutas Községi Tanács VB. jkv. 1957. jan. 10.

25 GYŐRI - TÓTH. 12.

26 Csongrád Megyei Hírlap, 1968. dec. 23. 4.

260