A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)
Emlékezés - Francisztiné Molnár Erzsébet: 125 éve született Deli Lajos vásárhelykutasi igazgató-tanító
kiváló minősítést kapott (két évvel a diploma megszerzése után), mivel nagyszerű eredményt ért el az anyanyelvi, a gazdasági ismeretek, és a készség tárgyak tanításában. Hamarosan megnősült, felesége, Kis-Kenéz Jusztina (aki ezen a vidéken nőtt fel), egy életen át gondos, szerető társa, a nevelőtestületnek és az iskolás gyerekeknek pedig gondos „mamája” volt. A tanyavilágban élő emberek számára gyakran a külterületi iskolákban tartották az istentiszteletet. így volt ez a mátyáshalmi iskolában is, ahol Deli Lajos végezte a református kántori és a takarítási teendőket. Ezért a szolgálatért a református egyháztól fizetést kapott.4 A sokoldalú néptanítói tevékenységét a világháború kitörése megszakította. 1914-ben a frontra vezényelték, ahol megbetegedett, majd hosszú kórházi kezelés után 1915 júliusában, tizedesként ismét a frontra került. 1916 februárjában mint pedagógust felmentették a katonai szolgálat alól, március 2-án már a tantestületi értekezleten ismét jegyzőként szerepelt. Felmentése nagyon indokolt volt, mert a 32 tagú nevelőtestületből 20-an még mindig katonai szolgálatot teljesítettek. A fronton lévő tanítókat, azok az óvónők helyettesítették, akik a városban működő Állami Óvónőképző Intézetben végeztek és nem mentek el vidékre dolgozni. Nyolc hónapos frontszolgálatáról előadást tartott, a testület tagjainak Kis és nagy dolgok címmel. Előadásában a frontkatona lelkivilágát igyekezett bemutatni, kiemelve az otthonnal való kapcsolat fontosságát. A kartársai számára az öntudatos hazafiságra nevelést hangsúlyozta. Ez az előadása megjelent a Szentes és Vidéke, c. napilapban is. A nevelőtestület munkájából rendkívül aktívan kivette a részét. Bemutató tanításokat tartott és szervezett a helyettesítő óvónőknek, rendszeresen hozzászólt a pedagógiai előadásokhoz, felemelte szavát a nevelői önállóság, valamint a tanyán tanító pedagógusok nagyobb megbecsülése érdekében. Az 1917. március 1-jén tartott Háború és az iskola című előadását, Kamocsay Gábor tanító (az öntözéses konyhakertészet megszervezője, a vásárhelyi gazdák kiváló oktatója, szaktanácsadója), különösen fontosnak tartotta és javasolta, hogy az értekezletet emlékkönyvbe örökítsék meg. 1918-ban ünnepelték a tanyai iskolák államosításának 15 éves évfordulóját. A körzeti igazgató egy szervező bizottságot hozott létre, amely összegyűjtötte az államosított iskolák 15 éves fejlődésének adatait. Ebben a szervező bizottságban tevékenykedett Deli Lajos is.5 A külterületen tanuló gyermekek számára különösen fontosnak tartotta az alapfokú mezőgazdasági ismeretek megszerzését, ezért kidolgozta ezen ismeretek tanításának módszertanát, szoros kapcsolatban a kézimunka és háztartási ismeretek tanításával. Az iskolák számára 5 kát. hold gyakorló területet kért a színvonalas mezőgazdasági oktatás megvalósítása érdekében. Nagy jelentőséget tulajdonított a beszéd- és értelemgyakorlatoknak, ezek tanmenetét is kidolgozta. Látogatásai során tanácsaival sokat segített a tapasztalatlan, kezdő pedagógusoknak, gyakran még tanítási órákat is bemutatott. Az őszirózsás forradalmat követően lelkes támogatója volt annak a mozgalomnak, amely a Mi szövetségünk c. szervezetbe kívánta tömöríteni a tanyán élő embereket. A szervezet kezdeményezője Gregus Máté kutasi gazda volt, aki tízezer koronás alapítványt tett azoknak a rossz fizetésű néptanítóknak a jutalmazására, akik kiemelkedően foglalkoztak a tanyai nép ügyével. A tanfelügyelőség külön köszönőlevelet küldött Gregus Máténak, 4 Hmvhelyi Ref. Egyh. Presbitériumi ir. 82/1914. (febr. 23.) 5 GYŐRI -TÓTH. 4. 256
