A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2017 (Hódmezővásárhely, 2017)

Tanulmányok - Füvesi István László: Herczegek, Samuk, Herczegek

A de genere’ jelzés okmányainkban már 1135. évtől fogva használtatik. Nagy baj, hogy a jelzést úgy az akkori ítélő bírák, mint a hiteles helyek igen sokszor elhagyták, melynek hiányában azután a vérségi leszármazást igen sokszor más körülményekből, az első foglalási földek megosztásából, átszármazásából, a szállásbirtokra vonatkozó osztályos atyafiság- ból vagy családi hagyományokból kell kipuhatolni. A Bors nemzetségből származó családok repülő sast használtak címerükben és három cölöpöt. Amannak eredete a Turul madár körül, emezé pedig Bors vezérnek országhatár jelölésében keresendő (Kézai Simon: De origine Hungárorum. 89.). A Bors, (Burs, Borsa, Borsu) nemzetségről pedig ekképpen ír Anonymus (1060-1063):

A negyedik kun vezér (aki a többiekkel együtt már a honfoglalás előtt Kiew ostrománál (887) felajánlotta szolgálatait a magyaroknak) Böngér volt, aki a honfoglalás után azon a nagy földön telepedett meg, mely a Tapolca vizétől a Sajó vizéig terjed (ma Miskolc). Ugyanott kapta Böngér vezér a Győr (ma Diósgyőr) nevű várat is.

Böngér fia volt Bors vezér, akit a pusztaszeri nemzetgyűlés erős haddal a lengyel határszélek felé küldött, hogy ezeket ott megszemlélvén gátakkal megerősítse, egészen a Tátra hegységig, s azon vidéken az arra alkalmas helyen várat építsen. Miután pedig Bors ezen nehéz megbízást teljesítette, a Boldva vizénél várat épített, melyet a nép Oróla Borsodnak nevezett. Az ország határszéleit cölöpök, gátak és halmok által kijelölte, megerősítette, s az ottani lakosoktól, kezesekül túszokat kívánván, a Tátrán keresztül visszatért Árpádhoz, aki Borsot vitézi nagy érdemeinek elismeréséül az általa épített várnak ispánjává s azon vidék főnökévé tette és az egész vidéket neki ajándékozta. Később Bors e várat egy vármegyévé egyesítette atyjának Böngémek Győr (Diósgyőr) várával. Et illud castrum filius suus Borsu cum suo castro, quod dicitur Borsod unum fecit comitátum. Es ezt a vidéket az О fia Bors az О várával, melyet Borsodnak mondanak, egy vármegyévé tette. (Anonymus 18. 31. fej.)

II. A Herczeghek birtokai. A zekchewi Herczegh család a Tamásy családdal állott közelebbi vérrokonságban. Ezt onnan tudjuk, hogy Zsigmond király 1405 április 24-én írást adott ki arról, miszerint Tamásy János erdélyi vajda kérelmére megengedte, hogy ennek több vármegyében, név szerint Baranya, Somogy, Tolna, Valkó, Arad és Csanád megyében fekvő javai, melyek 5 várból, 4 városból s mintegy 127 faluból állottak, megszakadás esetén az О legközelebbi vérrokonaira-. Zekchewi Herczegh László és Istvánra szánjanak. Tamásy János vajda ugyan nem halt meg gyermekek nélkül, mert 2 fia maradt, László és Henrik, mindamellett ezek maguk is hozzájárultak atyjuk ilyen rendelkezéséhez, s néhány évvel később atyjuk halála után maguk is személyesen könyörögtek a király előtt, hogy atyjuk említett végakaratát erősítse meg, illetve az erről már korábban kiadott oklevelet újabb formában bocsássa ki és lássa el királyi jóváhagyásával. Zsigmond a fiúk ezen kérelmét teljesítette, s az erre vonatkozó megerősítő okmányt is kiadta 1411 július 12-én. (Ezen oklevelek Mátyás király 1464 évi átiratában az Orsz. Levéltárában 1846. sz. a. vannak. Közölve II. Lajos király 1523-ban hozott ítéletében is Verbőczy aláírásával, akinek egyik felesége Zekchewi Herczegh Katalin volt. (M. tört. tár. VI. 5. 57. 1. Horváth István Verbőczy emlékezete II. k.185. XCV. Hőke Lajos: Fővárosi Lapok 1878. évf. Dombóvár hajdan és most).

A zekchewi Herczegh család birtokaihoz tartoztak az akkor még Csanád vármegyében fekvő Hódmezővásárhely, Tarján, Csomorkány, Kutas, Kamarás, Tornya, Tompa, 3

3 De genere, a magyar „nemzetségből való” latin megfelelője. Először Anonymusnál, majd a régi oklevelekben is előfordul. A latin szövegekben azon ősi családok és ezek tagjainak a neve előtt állt, akik valamilyen (honfoglaló) nemzetségből származtak.

22